Tápiószele, Blaskovich Múzeum

Egy kúria, amely nem az építtetőről, hanem emlékezetes lakóiról kapta a nevét. A század elején épült kisnemesi kúriát 1912-ben vásárolta meg egy özvegyasszony és régészkedő, műgyűjtő fiai - a Blaskovichok. A tápiómenti településre nemcsak a már két nemzedék által gyarapított műgyűjteményüket hozták magukkal, hanem a múlt és a műalkotások tiszteletét is. Birtokaik bevételéből szigorú takarékoskodással rendszeresen vásároltak műalkotásokat és műkedvelő régészként ásatásokat is végeztek. A Magyar Nemzeti Múzeum az ő kezdeményezésükre indított ásatásokat a sőregi út mellett emelkedő dombon, ahol egy szkíta fejedelmi sírból a híres aranyszarvas is előkerült. A tűzben aranyozott, szarvas alakú, fejedelmi pajzsdísz 1923-ban került elő, amikor az Attila legenda és Priszkosz rétor leírása alapján a hun király egykori palotáját kezdték itt kutatni. A tizenöt évig tartó ásatás leleteinek biztosítására a második világháborút követően a Blaskovich-kúriában nemzeti múzeumi gyűjtőhelyet jelöltek ki.

A Blaskovichok műgyűjtő szenvedélye a múlt század közepéig nyúlik vissza. A régészkedő testvérpár nagyapja, Blaskovich Gyula Heves megye alispánjaként festményeket és metszeteket vásárolt az egri érsek hagyatékából, és testvéreitől - földért cserébe - megszerezte a családi régiségeket is. Az így létrejött gyűjtemény Gyula nevű fiára szállt, aki tovább gyarapította az apai hagyatékot. A múzeumalapítás első gondolata a Blaskovich család nagybányai éveiben született meg. Blaskovich Gyula 1887-ben családjával együtt költözött Nagybányára, itt mutatta be a nyilvánosságnak először a Blaskovich -gyűjteményt. A későbbi múzeumalapító Blaskovich testvérek is Nagybányán érettségiztek. A nagyobbik fiú barátságot kötött Réti Istvánnal, s a festő egyik legismertebb, a „Bohémek karácsonya idegenben” című festményén is megörökítette az akkor hatodik osztályos gimnazista Blaskovich Györgyöt. (Rétinek éppen ez a különleges fény-árnyék hatással festett képe hozta meg a szakma elismerését, 1900-ban Párizsban aranyérmet nyert vele.) A Blaskovich Múzeumban van Réti egy másik, „Arckép napsütésben”, című Blaskovich Györgyöt ábrázoló portréja. A családi levéltárban a művész és modellje személyes hangú levelei maradtak fenn.

A Blaskovich fívérek a Magyar Nemzeti Múzeum segítségével otthonukban, az akkor már múzeumi gyűjtőhelyen 1952-ben megalapították a Tápiószelei Múzeumot, és halálukig ők vezették.

Egykori kúriájukban a szobák ma is úgy várják a látogatókat, ahogyan annak idején haza az itt lakókat. Családi portrék - köztük Barabás Miklós festette is akad - mesélnek régi történetekről, rangon aluli házasságról a tiszttartó lányával, egy cselédtől született szerelemgyerekről, aki mégis majdnem mint házikisasszony nevelkedett itt, vagy éppen a Blaskovichok két ága közötti politikai feszültségről, és perpatvarról. Ez utóbbi fölött az utókor nagyvonalúan szemet huny, hiszen a szomszéd rokonok, a gróf Blaskovichok híres tápiószelei méneséből való világhírű csodalónak, Kincsemnek is jut egy szobányi emlékhely a kúriában.

A múzeum fogadóhelyisége a szarvas- és őzagancsokkal, orrszarvú- és medvekoponyákkal, vadászfelszerelésekkel, lőportartókkal díszített ebédlő. Egy szalonban empire és rokokó bútorok, a szomszédos szobában fegyver és pipagyűjtemény. A kúria belső terei sértetlenül átvészelték a második világháborút és az azt követő rendszereket, megőrizve a két háború előtti köznemesi élet díszleteit.