A tatai várat Luxemburgi Zsigmond király építette a 1397-1409 között, talán a Lackfi család korábbi erődítménye helyén. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak ma csak déli szárnya, illetve a többi részének feltárt alapfalai láthatóak.
Zsigmond 1426-ban a Rozgonyiaknak zálogosította el a várat, akiktől csak I. Mátyás király váltotta vissza 1467 előtt. Az 1470-80-as években Mátyás újjáépítette az erődítményt: a belső várat második emelettel bővítette kívül pedig új falövet emeltetett egy falazott vizesárokkal.
Mátyás halála után fia, Corvin János örökölte, akitől 1494-ben I. Ulászló király szerezte meg. Kisebb építkezéseket feltehetően ő is végzett az épületen.
A Mohácsi csata (1526) után Tata a Győr védelmét biztosító végvári rendszer egyik fontos vára volt. Ekkor kezdték meg a külső várfal építését a rondellával és a külső vizesárokkal.
A török rövid időre 1558-tól 1566-ig elfoglalta. Amikor visszakerült a magyarok kezébe, elhatározták a védművek korszerű megerősítését. A vár átépítése Süess Orbán tervei szerint 1568-1577 között valósították meg.
A 16. századi haditechnikának megfelelően ó-olasz rendszerű bástyák: a dél felé néző Ferrandó, a keleti sarkot védő Rosenberg és az észak felől várható támadást kivédő úgynevezett Kecskebástya. Az első kettő az akkori várkapitány nevét örökítette meg, a harmadik neve a bástya kecskeszakállú alakjára utal. A nyugati negyedik bástyát megjavították és meghagyták a 16. század közepén épített eredeti körbástya (rondella) formáját. A várat az Öreg-tó vizével elárasztott vizesárokkal vették körül.
A Bécs ostromára vonuló Kara Musztafa 1683-ban felrobbantotta a várat. I. Lipót általános várrombolási rendeletét (1702) a Rákóczi-szabadságharc megakadályozta.
1727-ben a tatai uradalmat Galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg. Az uradalmi építőmester, Fellner Jakab által 1755-ben épített vörös márványkeretes kapubejáró és a vizes árkon átvezető négynyílású híd, a mai napig a vár megközelítésének fő útvonala. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy börtöncellákkal ellátott úgynevezett udvarbíró házat építettek, börtönkápolnával. Az Esterházy család levéltára, gyűjteményei kerültek az épület emeleti részeire, míg a földszinten lóistállót alakítottak ki.
1805-ben még további öt áristomot (börtönöket) alakítanak ki.
A 19. században tűz pusztított a várban. 1815-ben végeznek a várépület megmaradt szárnyán a romantikus stílusú átalakításokat. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készülnek a jellegzetes neogótikus ablak és ajtókeretek, a kváderes borítású terasz. A déli oldalra, a teraszhoz kapcsolódóan az angolkertben is tevékenykedő Charles Moreau építész tervei alapján egy kis zárt erkély is épül.
1821-ben a várudvaron új kápolnát építtetett, amiben 1848-ig miséztek a raboknak.
1891-ben a tatai angol kolónia tagjai elkérték és megkapták a kápolnát anglikán templomnak.
1896-1897-re nyerte el az udvari front a mai képét. Az ekkor Tatán és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és itáliai gótikát idéző módon, építették át az emeleti ablakokat is. Az épület belsejében új lépcsők és boltozatok készültek a 20. század elején. Ez a munka széles körben ismerté tette, de nem használt a történelmi hitelének.
1945-ig az Esterházy család tulajdona volt.
További túra - és egyéb videóért iratkozz fel YOUTUBE csatornámra: https://www.youtube.com/user/MCBUBU0