Magyarország talán legméltatlanabbul látogatatlan történelmi nevezetessége a visegrádi királyi palota. Ahhoz képest, hogy a vár sokszor tele van látogatóval, itt alig lézengnek az emberek, pedig ott jártunkkor augusztus 19.-e volt.
A palota építését még Károly Róbert kezdte el az 1300-as évek első felében, majd Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond is bővítette, átalakította. Már Lajos idejében is Közép-Európa legpompásabb uralkodói székhelye volt, ennek ellenére időről időre elhanyagolták. Többek között emiatt pár évtizedenként jelentős változásokon ment keresztül.
A királyi palota Mátyás korában
Mátyás király csak Beatrixszal kötött házassága, 1476 után fogott hozzá a palota helyreállításához, melynek során vidéki rezidenciájává alakította át. A munka mintegy 10 évig tarthatott, tehát nem sokáig élvezhette elkészülten (1490-ben meghalt). A régi épületeket teljesen felújították, de új szárnyat csak az utcai fronton emeltek. Kicserélték a nyíláskereteket, kandallókat, födémeket, díszkutakat, loggiákat, erkélyeket. Az építkezést a budai udvarbírók irányításával egy helyi későgótikás építőműhely végezte, de néhány részfeladatra reneszánsz stílusban dolgozó olasz mesterek kaptak megbízást.
Az épület művészettörténeti értékét elsősorban az adja, hogy Itálián kívül itt jelent meg először a reneszánsz művészet. Ez elsősorban a kutakon, kályhákon és egyéb tárgyi eszközökön érhető tetten.
A palota északkeleti épülete
A királyi lakóépületet igen gazdagon képezték ki. A belső udvar korábbi kútját és árkádjait lebontva késő gótikus, csillagboltozatos kerengőt építettek emeletén reneszánsz loggiával. Az udvar közepére pompás reneszánsz szökőkutat helyeztek. A földszinti termek dongaboltozatot, az első emeleti lakosztályok élkeresztboltozatot kaptak. A nyugati szárny emeletén lévő hálóboltozatos trónteremhez késő gótikus zárterkélyt csatoltak. A második emelet famennyezetes termei lehettek a legkényelmesebb lakószobák. Ezekből nyílott a kibővített fürdő is.
Herkules-kút
A díszudvar szökőkútja a magyarországi reneszánsz egyedülálló emléke. Mintaképei az olasz quattrocento szökőkútjai voltak. Nyolcszögű medencéjének kávalapjain szalagokkal átkötött gyümölcsfüzérek között Mátyás címerei jelennek meg. A puttók által tartott, drágakőmotívumokkal ékesített kerek kúttál fölé magasodott a kútszobor: Herkules és a lernai hydra küzdelme. A kút vízsugarai az állat torkaiból szökkentek ki. A Mátyás-kor művészetében Herkules alakja a hadvezér királyra utal. A kutat készítő szobrászműhely vezető mestere talán a trogiri származású Giovanni Dalmata lehetett, a kúttál ornamentikája és a gyümölcsfüzérek Andrea Bregno római mester műveivel rokoníthatóak.
Oroszlános falikút
A fölső kis udvar királyi magánkertjének XIV. századi falikútját Mátyás király 1483-ban késő gótikus vörösmárvány csorgókútra cserélte. Az új kút nagyjából követte a régi formáját. Baldachinfedlapján a király hollós családi címere és a készítés évét tartalmazó felirat díszítette. A baldachin oldalait a király országainak, a kút hátfalát pedig az udvar legelőkelőbb nemesi családjainak címerei ékesítették. A vízköpőket, a baldachin függőkonzoljait oroszlánfej formájúra faragták. Az oszlopok alá pedig fekvő oroszlánok kerültek. Ma eredeti helyén a kút másolata áll.
Palotakápolna
A palotakápolna felújítása során a hajóban újrarakták a régi téglapadlót, a szentélyben viszont mázas lapokból álló új burkolatot fektettek le. A hajó végébe faszerkezetű karzatot emeltek, az oldalfalra pedig címerdíszes reneszánsz gyámkövekre támaszkodó, ezüstsípokkal ékesített orgona került. Valószínűleg felállítottak egy keresztelőkutat. is. A három oltárt és a pasztofóriumot reneszánsz márványfaragványokkal ékesítették. A sekrestye s az oratórium boltozatot kapott. A kápolna előtti teraszt kiszélesítették, és egy nagy díszlépcsőt építettek hozzá.
Palotakápolna tabernákuluma
Az aranyozott carrarai fehérmárvány szentségház feltárt töredékei alapján a múzeum kiállításán elkészült a rekonstruált másolata. Az oltáriszentséget a falba mélyített és ajtóval zárható fülkében őrizték. Körülötte látszatperspektivikus dombormű félköríves kazettás boltozattal fedett csarnokot ábrázolt, melybe kétoldalról az árkádívek alól tiszteletteljesen meghajló angyalok léptek be. Az ajtó fölött a sebeit mutató Krisztus alakja volt, felette kiterjesztett szárnyú kerubok lebegtek.
A tabernákulumhoz leghasonlóbb vonásokat Desiderio da Settignano firenzei szentségháza mutatja. E mestert követhette az az ismeretlen olasz szobrász, aki a visegrádi szentségházat faragta.
Visegrádi Madonna
A vörösmárvány lunetta dombormű a palotakápolna berendezéséhez tartozott. Mária gyöngéden átölelve tartja a párnán álló gyermek Jézust, aki jobbját áldásra emeli, baljával pedig kis madarat - a jövendő szenvedéseit jelképező tengelicét - szorít a melléhez. A Madonna és a kisded alakját hasonló kompozícióban számos XV. századi domborművön ábrázolták az olasz reneszánsz mesterei. A visegrádi Madonnához a legközelebbi formai hasonlóságot az urbinói hercegi palota és a firenzei Bargello múzeumának egy-egy reliefje mutat, ahol a ruházat, kéztartás és a fejek mintázásánál figyelhetőek meg rokon vonások.
Palota északnyugati épülete
A palota reprezentációs részének udvari homlokzatát egy új, késő gótikus, alul kő-, felül faoszlopos, fagerendás folyosó építésével formálták át. Az utcai szárny földszintjének raktártermét beboltozták. Az emeleti tanácsteremhez egy hatalmas zárterkélyt építettek. A késő gótikus erkély homlokzatát a király és királyné szobrai, valamint a tartományok és udvari nemesek címerei díszítették. Az erkélyes terem melletti szobába - a lebontott Zsigmond-kori helyére - új, angyalfigurákkal díszített cserépkályhát állítottak.
Múzsák kútja
A Múzsák kútjáról csak Oláh Miklós leírásából alkothatunk képet, maradványai még nem kerültek elő, mindössze néhány szobortöredékről feltételezhetjük, hogy a kútról származik. Emeletes szökőkút lehetett, hasonló a díszudvar Herkules-kútjához, csak annál nagyobb és reprezentatívabb kiképzésű. A kápolnaterasz alatt a palotaegyüttes tengelyében állt. Oláh Miklós szerint kávalapjait a kilenc múzsa alakja díszítette. Alsó medencéje fölött még egy kúttál is emelkedett. A kutat Cupido figurája koronázta: a szerelem pajkos kis istene egy teli tömlőn ülve szorította ki a tömlőből előbuggyanó vizet az alant lévő tálba. Oláh szerint: Ez a kút a pompás udvari ünnepségek alkalmával vörös- és fehérbort folyatott a király parancsára.
Palota délkeleti épülete
A délkeleti palotában a megszüntetett pénzverde helyére egy ötvösműhely települt. Az épület szerkezetét csak kismértékben változtatták meg: átszervezték a felső szintekre vezető lépcsőket és az északi szárnyban egy nagytermet alakítottak ki. A nyíláskereteket, kandallókat, födémeket itt is korszerűbbekre cserélték, akárcsak a palota többi részén. A délkeleti épület megőrizte alárendelt szerepét, feltehetően továbbra is az udvarbíró lakrésze maradt.
Palotakert
A Zsigmond-kori kertet a XV. század végén átrendezték. A hegy lábához a korábbi fiálékút egyik oldalára kőfalú teraszt építettek. A kút másik oldalán favázszerkezetes kerti ház épült, alatta sziklába vájt pincével. Az építkezést a pinceajtó keretének 1479-es évszáma keltezi. Oláh Miklós leírásából tudjuk, hogy a kertet gyümölcsfákkal és szőlővel telepítették be.
A két rajz és három fénykép a visegradmuzeum.hu-ról származik. Az oldalon több száz kép van, például számos archív fénykép, továbba a rekonstrukciós folyamatok menetének egy része.