A strandolás után jött Szántód, mint a következő cél.
Útközben be is borult kicsit, amit eléggé tudtam értékelni olyan dél körül. Legalább mint ahogy egy wc-t is, de végül is a síneken átmászva tökéletesen megfelelt a bozót is.
Peti elém jött volna rollerrel, de az út minősége ezt kevésbé engedte, úgyhogy végül egy padon üldögélve találtam meg, nem messze a kocsitól…▶
Szántódra érve beestem a kocsiba, aztán átmentünk Siófokra az Aranypart kempingbe. Gyorsan bejelentkeztünk és összedobtuk a sátrat, hogy minél előbb fürödhessünk, csak közben elkezdett fújni a szél és hűvös is lett, de azért megmártóztunk pár percet, ha már szétizzadtam magam előtte a futás alatt..
Négy körül ebédeltünk hideget a sátornál, aztán visszamentünk…▶
Reggel hétkor visszamentünk kocsival Siófokra, mert egy kis szakasz még kimaradt onnan, ahol tegnap este befejeztem meg a kemping közt, úgyhogy onnan futottam vissza a kempingbe, ahol várt a hideg inni meg a reggeli, amit szerzett közben a Peti.
Beugrottam még egyet a vízbe, aztán cuccoltunk össze és futottam tovább Balatonvilágos felé.
▶
A kempingből indulva a sóstói szabad strandon irigykedő pillantásokat vetettem a vízben hűsölő strandolókra, aztán futottam tovább a tűző napon.
6 km után, Világosnál várt a Peti kocsival, felmentünk egy kilátóhoz, majd a rövid pihenő után indultam tovább Kenesére.
▶
Keneséről elmentünk kocsival Almádiba, az aznapi kempingünkbe. Két placcon voltak sátorhelyek, az egyiken nem volt áram, úgyhogy mentünk a másikra, ahol volt, extraként pedig 3 méterre volt a sín is. És akkor még nem is tudtuk, hogy közvetlen egy lámpa alá települtünk be, ez csak este derült ki, hogy konkrétan olvasni lehetne akkora fényben, amiben…▶
Készíts Te is egy utazási blogot!
Tedd közzé, hogy merre jártál a nagyvilágban, vagy hozz létre egy bakancslistát és gyűjtsd össze, hogy hova szeretnél még eljutni!
Előző este belerúgtam a vízben egy kőbe, érzés alapján úgy eltörve minimum három ujjamat, viszont reggelre csak kettő volt megdagadva, ami még vállalható mennyiség volt futáshoz, úgyhogy mentünk tovább.
Fél nyolc körül indultunk a kempingből Kenesére, oda ahol tegnap délben miután megtaláltam beestem az autóba, aztán nekiálltam futni a fűzfői sétányig, ahol tegnap rollereztem…▶
Tizenegykor indultam tovább Csopakra. Hisztisen álltam neki, kedvem se volt sok elindulni szaladni.
Pedig akkor még nem is tudtam, hogy az eddigi legnehezebb út lesz ez, a maga 10 kilométeres végig tűző napos távjával, mindez 11 és 12 óra között teljesítve..
Hat kilométeren át nem volt semmi árnyék, aztán megváltásként jött végre egy fa.
Nem…▶
A mezítlábas sétány után átmentünk Akaliba kocsival, ott kempingeztünk.
Az iszap itt is ugyanolyan volt mint az előző helyen, de a víz tisztább volt, viszont a lépcsőfokok befelé úgy a combom magasságában elfogytak, én meg még bőven vártam a többi fokot, amire lépek és amik már nem voltak, úgyhogy érdekesen érkeztem bele a vízbe...
Ebéd után kicsit…▶
Már este elkezdett fújni a szél, ami aztán kitartott egész éjjel, reggelre pedig csak még erősebb lett. Nyolckor mentünk be Tihanyba, még megnéztünk egy levendula táblát, aztán elkanyarogtunk a tegnap esti futásom végpontjához.
Hát az előző napi 32 fokos, tűző napos futás semmi volt ehhez képest. Akkora szembe szél volt, hogy rendesen koncentrálnom kellett, ha haladni akartam…▶
A kempingből fél tizenkettő után kezdtem el futni Zánka felé, addigra kihisztiztem magam, hogy mennyire nincsen kedvem elindulni.
Hasonló volt a reggeli futáshoz, végig küzdöttem az elemekkel. Az utolsó pár percben már csöpögött az eső is, de jobban szerencsére csak akkor kezdett esni, amikor pont odaértem a kocsihoz.
Révfülöpön ettünk egy finom…▶
A kempingből elindultunk kocsival visszafelé, és úgy rakott ki a Peti, hogy 10 km legyen Zánkáig futva. (Amiből majdnem 12 lett, mert a térkép megint szórakozott velünk..)
Ezen a futáson éreztem először, hogy már azért fáradnak a lábaim, sokszor vettem észre, hogy jó ideje sétálok már és nem is érzek rá semmi késztetést, hogy újra elkezdjek futni…▶
Egész éjjel fújt a szél, nem kicsit mozgott a sátor, jó, hogy benne voltunk, mert így legalább nem fújta el a szél...
Reggel megetettük a kacsákat a strandon, aztán elindultam Szigligetre.
A tegnap esti szenvedős futásom után, most telefonálva mentem, és tényleg sokat segített, hamar le is futottam a távot.
Utána Szigligetnél kirándultunk egy kilátóba…▶
A Balatongyörök melletti Vonyarcvashegyen volt a szállásunk. Az iszap itt volt a legszörnyűbb, mert nem csak puha meg nyálkás volt, de annyira mély is, hogy a lábfejem már benne volt teljesen és még ment volna lejjebb is, csak már nem mertem jobban beletenni mielőtt valami megeszi..
Fél hétkor jöttünk ki a vízből, fél nyolcra értünk be Szigligetre…▶
A keszthelyi rövid pihenő után mentem tovább Fenékpusztára, ami csak a km szám miatt volt a következő szakasz vége.
Peti közben elment megnézni a fenékpusztai kastélyt.
Keszthelyen nagyon megtetszett egy barack a boltban, aztán menet közben meg is ettem és rá kellett jönnöm, hogy nekem szilárd frissítőkből sokkal jobban bejönnek a természetes, hétköznapi…▶
Strandolás után bementünk Fonyódra ebédelni, aztán én visszafutottam a kempingbe. Tűző nap, forróság, de legalább csak 4 km volt.
A legszebb szakasz volt, szinte végig közvetlen a Balaton parton futottam.
Peti meg addig strandolt, úgyhogy szedtem is a lábam, hogy minél gyorsabban visszaérjek és én is így tehessek.
▶
Este bementünk Máriafürdőre kocsival, Peti kirakott én meg futhattam vissza 12 km-t a kempingbe.
Az eleje még jól ment, csak a táj volt kissé unalmas, sokáig csak az volt, hogy egyik oldalt nyaralók, másikon fal, ami mögött megy a vonat.
Aztán kezdtek fáradni a lábaim. És kezdtem feszegetni a tűrőkepésségem, kezdett minden idegesíteni. Leginkább…▶
Ébresztőre keltünk, hogy fél hétkor el tudjunk indulni Máriafürdőről, ahonnan tegnap este futottam a kempingbe. Onnan most visszafele indultam Fenékpusztára, ahol előző nap délelőtt abbahagytam mert ott még maradt egy kis táv, amit futva nem tettem meg, csak kocsival jöttünk már előrébb.
Elég nehezen ment a futás, érezhetően elfogytam már azért…▶
Onnan indultam Fonyódon, ahonnan tegnap ebéd után visszafutottam a kempingbe, a cél pedig a lellei szabadstrand volt. Elég jól húzott a cél, főleg az első pár kilométeren a 31 fokban, dél körül minél hamarabb ott akartam lenni már a strandon..
A vizem is percek alatt bemelegedett a tűző napon, viszont aztán teljesen beborult és sokkal elviselhetőbbé vált a helyzet…▶
A vízben szétvágta a talpamat egy kagyló, de akkor már csak 8 km volt hátra, 204 mögöttem, úgyhogy már nem tudott érdekelni semmi fájdalom, úgy voltam vele, hogy azt a kis maradékot féllábon is megcsinálom ha kell...
A strandon ebédeltünk, aztán még egyet csobbantam, majd négy körül elindultam Szemesre, miután alaposan nyakon öntöttem magam egy üveg vízzel…▶
Kenesére útközben jött vissza szembe velem a Peti kocsival, mert egy sorompó volt az út közepén és onnan csak gyalogosan lehetett tovább menni. Amikor odaértem kiderült, hogy a sorompó után valami kemping féleség volt, aminek a végén viszont már csak elhagyatott, betört ablakú, romos épületek voltak bokrokkal.
Egyszer csak egy jégkásával várt az út…▶
Magyarország, Balatonszárszóról futás Szántódra
