A Balatongyörök melletti Vonyarcvashegyen volt a szállásunk. Az iszap itt volt a legszörnyűbb, mert nem csak puha meg nyálkás volt, de annyira mély is, hogy a lábfejem már benne volt teljesen és még ment volna lejjebb is, csak már nem mertem jobban beletenni mielőtt valami megeszi..
Fél hétkor jöttünk ki a vízből, fél nyolcra értünk be Szigligetre…▶
Éjjel szétfagytunk, reggel 7-kor arra ébredtünk, hogy megsülünk, mert elkezdett rásütni a nap a sátorra.
A kemping éttermében reggeliztünk, de mivel csak 8-tól adtak, kilenc óra lett, mire elkezdtem futni a kempingből Keszthely felé, már akkor elég melegben.
A sípcsontom nem fájt, cserébe elkezdett a csípőm szúrni kicsit, úgyhogy elég lassan haladtam csak…▶
Vannak kempingek ilyen fura szabályokkal, mint hogy 23-tól 6-ig zárva vannak a vizesblokkok, így kénytelenek voltunk ehhez igazodva tervezni az indulást. Nem mintha bántam volna azt a kis időt, amíg tovább aludhattunk, így is nagyon nehezen ment a felkelés, és talán a legnagyobb kihívás volt az egész napban.
Elég nagy gyakorlatunk alakult már ki…▶