Álmodozók

Párizs, 1968. májusa. A diákok az utcára vonulnak, hogy a francia oktatási rendszer ellen tiltakozzanak. A munkások hamarosan követik őket és néhány nap leforgása alatt az elégedetlenkedők száma akkorára dagad, hogy kezdi komolyan veszélyeztetni a fennálló politikai rendszert. Isabelle és testvére, Theo egyedül maradnak szüleik tágas, belvárosi lakásában. Az utcán találkoznak Matthew-val, az amerikai diákkal, aki néhány napja érkezett csak meg Párizsba. A testvérek meghívják magukhoz. Ők hárman határozzák meg az együttélés játékszabályait, amelynek segítségével felfedezik saját érzelmi identitásukat. Az Álmodozók beavatási út: a három fiatal a közös élet során szerzett tapasztalataikból próbálja megismerni önmagát. Az Álmodozók az első film, melyet az 1968 májusában történt forradalomról készítettek. Bertolucci célja nem az események pontos és történelemhű ábrázolása és nem is a nosztalgikus visszaemlékezés. A rendező sokkal eredetibb módot választ: egy intim, zárt helyet használ színtérül, hogy megpróbálja megragadni ennek a gyönyörű időszaknak a szellemiségét. Bertolucci azt állítja, hogy 68 tavaszának gyökerei visszanyúlnak egy másik eseményhez, amely ugyanebben az évben, februárban történt, amikor André Malraux elbocsátotta Henri Langois-t a mozi éléről. Állítása szerint tehát a mozi lehetett az eredete ennek az intellektuális forradalomnak, a fiatalok szabadságvágyának és a polgári értékek és a polgári erkölcs visszautasításának.