Szervusz Szergej

Szergej bohóc sóhajtozik, bár örülnie kellene, mert új kalapot kapott. Pepinek elárulja, attól fél, hogy elveszíti. A tréfálkozó kedvű Pepi fondorlattal eléri, hogy Szergej maga tegye tönkre az újonnan szerzett fejfedőt, hiszen ilyen állapotban már nem is lenne kár érte. Amikor azonban Szergej próbálja ki a tréfát az Istállómesteren, annak ismét Szergej kalapja látja kárát. Egy kisfiú kicsalja Szergej zsebéből az utolsó forint is, a bohóc megfogadja, nem lesz többé balek. Hiszékenysége miatt azonban Pepi és az Istállómester ismét csőbe tudja húzni. Fogadást ajánlanak ugyanis neki, ha magasabbat ugrik Szergej, mint a hirdetőoszlop, nagy összeg üti a markát. A bohóc nem sejti, hogy Pepi rejtőzik a hirdetőoszlopban, így a valóságot meghazudtoló módon képes a tárgy parancsszóra ugrani. Szergej ekkor már nem hisz senkinek. Jelszava: hiszi a piszi. Ez a túlzott bizalmatlanság sem vezet azonban jóra, mert amikor az Istállómester és Pepi egy tortával érkezik, melyet elmondásuk szerint a Cukrász Szergejnek készített, a fiú nem hisz nekik. Megeteti velük abban a hiszemben, hogy a torta után hamarosan meg fog érkezni a számla is. Kiderül azonban, hogy a finomság valóban ajándék volt. Szergej sírva fakad, s a "föld alá süllyed" szégyenében. Amikor a vidám cimborák éppen őérte hullajtanak könnyet, nevetve előjön, hiszen ez alkalommal neki sikerült megtréfálnia mindenkit.