Donaueschingen (2022), SzG3

Erre a napra, miután már elég sokat mászkáltam minden felé, egy kicsit lazább programot terveztem be. Ennek egyik állomása a Duna forrása (kb 30 km-re volt a szálláshelyemtől). Önmagában nem nagy szám, ráadásul ott még nem Duna a Duna. Ez azért érthetetlen a számomra, mivel mindenhol azt nézik, hogy a forrásvidék melyik ág a leghosszabb és onnan számítják a folyó hosszát. Itt is jó pár km-t hozzá lehetne tenni, ha a Brigach hosszát is bele számítjuk. Ráadásul a Duna forrás vize bele folyik ebbe a folyóba, tehát a Duna vize benne van a Brigachban. Ennek ellenér csak onnan Duna a Duna aol a Brigach folyó és a Breg patak egyesül.

Igazából a kastélypark miatt jöttem ide, mint már említettem, nagy park rajongó vagyok. Ez a park sem hazudtolta meg magát, nagy és nagyon szép. Ami nekem a legjobban tetszik, minden park tele van tóval élő vízfolyásokkal. Ezek úgy vannak vezetve, hogy átöblítik a patakokat, így azok nem posványosodnak el. Ráadásul nem egy mély vályúban vannak, hanem szinte a járda szinten.

A hatalmas fűterületeket nem nyírják le (így szinte makulátlanul úgy néznek ki, mint az alpesi rétek), itt annyit tettek hozzá, hogy egy fűnyírónyi nyomot az út (kerékpár út!) mindkét oldalán lenyírtak. Változatos rétek alakulnak ki a zömöt alkotó virágok színe alapján. Itt is elég egy kis tábla kitétele, hogy senki ne menjen a rétre (nálunk ez hogy lenne?). A tavakban nagy a vízi világ, többféle kacsa úszkál bennük, nem nagyon félnek az emberektől. Olyan kacsát is láttam, amelyet máshol eddig még nem. Nálunk eddig mindig azt tapasztaltam, hogy ha egy gyerek meglátja a kacsákat a vízparton pihenni, azonnal rájuk ront és elhessegeti szerencsétleneket. Itt ez ismeretlen.

A parkkedvelőknek nagyon ajánlom!