Eltűnt Árpád-kori falu 21 - Töttöskál

A Szentbékkálla belterületének szomszédságában, az öreghegy tövében található Töttöskál falu templomának romja. A honfoglalás korában a Káli medence többi településéhez hasonlóan a Kál nemzettség szállásterülete. Írásos emlék 1296-ban említi először Töttöskál falut, amikor Sásdikállal és Kerekikállal együtt 1296-ban adta el az Atyusz nemzetségbeli Csaba és Bánd a Monoszlóiaknak, Thwtheus néven, de később Theutheus néven írtak róla. A templomot a XII-XIII. században építették, okleveles említést nem ismerünk róla. A templom falai alatt egy XI. századi, egyenes pengéjű kardot találtak, amit a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek.

A falut 1326-ban királyi udvarnokok lakták, azonban mellettük úrbéres népek és egytelkes nemesek is lakták. A falu népe szőlőműveléssel foglalkozott, mivel a művelhető földterület igen kevés volt. 1338-ban a Theutheus néven említik. Szentbékkállához hasonlóan a 1341. április 15-én Károly Róbert királyi birtokként a veszprémi püspökségnek adta Tátika vára és tartozékai fejében, azonban május 3-án a fehérvári káptalan kiadott jelentése szerint az iktatás nem sikerült, mivel a töttöskáli népek is több kál-völgyi falu mellett nemeseknek és királyi jobbágyoknak vallották magukat. Az oklevél részlete: Tuteuskaal falucskában (villula) Bence, Balázs fia Miklós, Ozene fia Bede, János fia Simon, Péter fia Demeter, István fia Jakab, Iwanka fia Pál, Benedek fia András és Gellért fia János magukat királyi birtokon élő királyi jobbágyoknak vallották... A falu lakossága így próbált kihátrálni a számukra kedvezőtlen egyházi függésbe kerülés alól. 1350-ben a fehérvári káptalan átírta az uralkodó rendelkezését. 1380-ban a falu neve Teutuskal, 1488-ban pedig Thythews.

A veszprémi püspökség 1524. évi urbánuma Thythewskal néven említi. 1531-ben a török elpusztította a falut és vele együtt a templomot is.

A török kiűzése után a visszaköltöző lakosság újjáépítette az egyházi épületet, és egészen a XIX. századig tartottak benne istentiszteletet, bár lakossága Szentbékkállára költözött. A templomot 1876-ban már csak romként írják le.

Szabálytalan négyszög alaprajzú. Bazalt kőfalazat, felületén kavicsos vakolat. Nyugati, 5-6 méteres magasságban fennmaradt falában középen kiomlás emlékeztet az egykori templomkapu helyére. Déli és keleti falmaradványa alacsony, az északi fala viszont jelentős magasságban áll. Egyenes záródású szentélyének déli oldalán egy résablak maradt meg.

A panoráma innen gyönyörű a Káli medencére, Szentbékkállára és a Velétei palotaromot övező hegyekre. Szép túra, érdemes ide látogatni.szegélyező hegyekre.

Cseperésző eső volt, ezek a cseppek néha érintették a fényképező lencséjét is...

További túra - és egyéb videókért iratkozz fel YOUTUBE csatornámon: https://www.youtube.com/user/MCBUBU0