Kréta, Agios Nikolaos

Első nap a keleti autópályának vettük az irányt... de így is sokat láttunk a tengerből. Türkizkék-zöld hullámok fehér tajtékkal csapkodták a parti sziklákat... Néha felbukkant egy egy elhagyatott strand is, de sajnos tele szeméttel, úgyhogy meg se álltunk a következő városig.

Agios Nikolaos a keleti part egyik jelentős városa. Velencei kikötője nem túl nagy, de az az érdekessége, hogy kis csatorna köti össze egy édesvízi tavacskával, amit körbejártunk. Felfedeztük a szárnyas oroszlánok őrizte kápolnát, ami sajnos le volt zárva.

Felmásztunk a közeli sziklákra, megérte mászásunk a fáradságot, mert a sziklatetőről szép volt a panoráma... ringatózó csónakok a tavon, körülötte a piros tetejű házak, tavernák.

Kisétáltunk a másik kikötőig, ahol az egyik strand melletti étteremben megebédeltünk. Nagyon finom volt a Moussaka amit rendeltem, de a kenyér elég száraz volt már amit mellé adtak. A pincér be is dobálta a halaknak, azok aztán rávetették magukat, csakúgy habzott a víz, ahogyan pillanatok alatt széthordták. Na itt se fürödnék... gondoltam.