A Várhegy csúcsán épült a szabálytalan alaprajzú, ötszög alakú, kb. 2 m magas fallal körülvett vár. A keleti oldalában a falhoz épült egy emeletes palotaszárny, emeletére egyenes karú falépcső vezet. A palotához gazdasági épületek csatlakoztak az udvarra néző ablakokkal. Az udvar északnyugati sarkában sziklába vágott ciszterna épült a vár vízellátására. Az erősség védelmét a vár fala és ennek felső szintjén épült védőpártázatos folyosó látta el. E zárt falat csak az északi oldalra helyezett kisméretű bejárat szakította meg, amely alatt egy alagút húzódott, és a vár ciszternájába torkollott. A vár védelmére kettős árokrendszer épült. Feltételezhető, hogy egy palánkfal is létezett. Feltárásra került a félkör alaprajzú bástyafal alapja, és egy sziklába vágott, téglával bélelt farkasverem is.
A vár keletkezésének időpontját és építőjének nevét nem ismerjük, minden bizonnyal a tatárjárás után épült, első említése 1316-ban. A máréi uradalom 1505 előtt a Várady család tulajdonába került. Amikor Várady István a mohácsi csatában életét vesztette, Mihály nevű bátyja a várat erőszakkal elfoglalta. Pécs elfoglalása után Máré vára is a török birtokába került. 1561-ben a szigetvári Zrínyi Miklós foglalta el a várat és adta vissza a Várady családnak.
A vár valószínűleg a XVI. században lőporrobbanás és tűzvész következtében pusztult el, mert a XVII. század végén kelt oklevelek már mint elhagyott romot említik a pécsi püspök birtokában.