Mohács - A Csatatéri vagy Kálvária emlékkápolna

A kápolna létrejöttét Makay György, egykori mohácsi plébános alapítványa ihlette, ugyanis 1784-ben bekövetkezett halálakor felbontott végrendeletében ez állt: saját tulajdonát képező kertjének haszonélvezete fejében a mindenkori mohácsi plébános a mohácsi csatában itt elesett katonákért évente misézzen. Király József (1737-1825) pécsi püspök olvasván ezt az alapítványt, indíttatva annak nemes szándékától, 1816-ban megépíttette a Csatatéri vagy Kálvária emlékkápolnát. Egy évvel később egy alapítólevelet adott át a püspök úr a városnak háromezer forint kíséretében, hogy annak kamataiból: Minden esztendőben Nyakavágott Keresztelő Szent János napján a kápolnában tartandjon egy énekes mise, tizenkét kismise, három prédikáció magyar, német és horvát nyelven. Az első misére 1817. augusztus 29.-én került sor.

Csatatéri emlékkápolna

Az eredeti kápolna lapos teteje egykor kilátóul is szolgált, ahonnan messze el lehetett látni a csatatér irányába. Ugyancsak a tetőn került elhelyezésre a három kálvária kereszt is. Ez a súlyos teher - és persze a tetőn nyüzsgő sokaság - elég hamar megbontotta a kápolna statikai egyensúlyát. Már 1856-ban sürgőssé vált az átépítése, mely csak 1860-ra fejeződött be. Az egyhajós, kupolás belső terű kápolna ekkor nyerte el a sokféle stíluselemet egybeötvöző (eklektikus) képét. Az átalakítás lehetővé tette 1859-ben, hogy Girk György püspök úr az akkori püspöki kastélyban (a mai gimnázium épületében) őrzött két hatalmas méretű (555x270 cm) olajfestményt a kápolnának ajándékozza. Mindkét mű Dorffmeister István (1729k. - 1797) soproni festő munkája. Az 1526-os mohácsi és az 1687. évi nagyharsányi csatát ábrázolják. Jelentőségüket már akkor felismerték, a város nevezetességei között említik a korabeli útleírások is. A két csatakép hazai képzőművészetünk azon képviselői, melyeket a XIX. századi történelmi festészetünk előfutáraként, a historizmus századának bevezető alkotásaiként tartunk számon. Művészi értékük - elsősorban helytörténeti jelentőségük miatt - nagyra értékelendő. Az 1856-os felújítás során a tornyot nem sikerült megfelelően kialakítani. A Mohács és Vidéke 1908-ban így ír erről: Kupolája némileg török mecsetére emlékeztet, tornya félbemaradt, törpe alkotmány.

Még ebben az évben Pilch Andor (1877-1936) pécsi építész a főépülettel arányos méretűre egészítette ki a tornyocskát, mely ma is látható. Az emlékkápolna két első harangját 1916-ban rekvirálták. A jelenlegi két harang 1925-ben került fel a toronyba. Egy mohácsi sokac család és a mohácsi jámbor hívek adományaként.

1928-ban készült el a Haranghy Jenő (1894-1951) festő, grafikus, iparművész, a budapesti Iparművészeti Iskola tanára) által tervezett üvegablak, mely Perényiné Kanizsai Dorottyát ábrázolja.

Az emlékkápolna belső falfestményeit Gebauer Ernő (1882-1962) pécsi festőművész készítette ugyancsak 1928-ban.

1926-ban Ete János ötleteként felmerült egy újabb kilátó létrehozása, de ez nem valósult meg.

A Kripta 1862-ben épült. Itt vannak eltemetve azok a papok, akik az ezt követő időszakban a városban szolgáltak és hunytak el.

A főbejárat melletti fülkében elhelyezett ágyúcső az 1687. évi csatából maradt Mohácson.

A domb oldalában a kálvária stációi, a tetején a három kereszt áll. Ez utóbbiak 1829-ből valók, klasszicista stílusban kéeszültek, műemlékek.

Érdekesség még, hogy maga a temető csak jóval az emlékkápolna megépülte után, 1842-ben jött létre katolikus temetőként.

Kálvária emlékkápolna

A temető rendezett, hatalmas gesztenyefák őrzik az itt pihenők nyugalmát. Köztük Turcsányi Soma és Farkas Lajos volt 1848-as huszár főhadnagyok nyughelyét is.

A mohácsi csatával foglalkozó múzeumi tárlat megtekintése előzetes bejelentés alapján lehetséges (hétfő kivételével).

Telefon: 69/ 311-536

#246.