Stein an der Traun

Ferenc levele:

Ausztria

Alföldön nevelkedett magyar embernek különleges élményben lehet része, ha elmegy az Alpokba. Mi is mehettünk volna a Duna mentén egész Németországig, de nem tettük, mert tudtuk, hogy Ausztriában az Alpokat kihagyni bűn. Igaz, hogy így az út hosszabb lett és nehezebb, de cserébe felejthetetlen élményben volt részünk. A hegyek körülöttünk szó szerint szédületesek, mikor az út szélén gyalogoltam, és felnéztem ezekre a sokszor 2500 méternél is magasabb szürkés-kékes kolosszusokra, egyensúlyomat vesztve kezdtem el jobbra-balra imbolyogni. Láttunk a hegyek között felhőket születni, melyek olyan gyorsan mozogtak, mint a gyorsított filmeken. Amikor ezer méter fölött gyalogoltunk, az időjárás két percen belül (komoly!) tudott az egyik végletből a másikba változni, a helyi lakosok is mondták, hogy időjárás előrejelzéssel nem érdemes itt foglalkozni. A növényzet nagyon dús és egészséges, sok helyütt gyakorlatilag őserdőszerű, még a köveket is tíz-húsz centi vastag moha borítja, és a fáradt olajjal impregnált vasúti talpfákon is gombák nőnek. Itt az Alpokban feltűnően sok a tiltó és figyelmeztető tábla. Számunkra mondjuk evidens, hogy a kristálytiszta, tündéri kis patakba nem hajítjuk bele az aznap összegyűlt szemetet, és így a táblák sokszor kissé ostobának tűnnek, de ha belegondolok, hogy mennyi ostoba ember lehet a világon, és mennyire érintetlenek és természetesek az Alpok, be kell látnom, hogy a tábláknak komoly szerepük van abban, hogy az érintetlenség és természetesség megmaradjon.

Ausztriában a városok egy része olyan, mint egy élő múzeum, a múzeumokat kísérő penészes dohosság szaga nélkül, afféle friss és üde múzeumok. A két etalon: Bécs és Salzburg, ahol gyönyörködni mindenkinek szabad, de élvezkedni csak vastagabb pénztárcával lehet. A falvakban (sőt néhol a városokban is) erősen divatozik a vissza a hagyományokhoz mozgalom, és így sok fiatalt lehet látni falusi, hozentrógeres bőrnadrágban és háromrétegű csipkés szoknyában (amint éppen kiszállnak a vadiúj Audi-ból, és kólát szürcsölgetnek), hogy ez mennyire gusztusos, mindenki döntse el maga (nekünk mosolyt csalt az arcunkra). Sok a virág, itt balkonládákkal van tele minden ablak, remélem ez előbb-utóbb nálunk is így lesz. Az emberek nagy többsége velünk igen kedves volt, egyszer sem kellett éheznünk, és üzenetünket is ésszerűnek és gyakorlatban megvalósíthatónak tartották. Egy-két nagyon elszigetelt helyen fordult elő, hogy az emberek jelenlétünket zaklatásnak vették, de itt érezni lehetett, hogy ezen piciny települések néhány lakosa a hegyek falainak fogságában, idillikusan szendereg, és bárki, aki kába sziesztájukat bolygatni akarja, nem kívánatos elemnek számít, de hangsúlyozom: ők csak egy elhanyagolható kisebbséget képviselnek.

Végső összegzésem: Ausztria nagyszerű élmény volt számunkra, csodálatos tájakkal és nagyon kedves emberekkel, ajánljuk bárkinek, főleg azoknak, akik a túrázásokat kedvelik, de azoknak is akik a nyugat európai kultúrával szeretnének ismerkedni.