Vácrátót ősszel (2012), SzG3

Sziasztok, Gábor vagyok!

Ezen a hétvégén ismét kimentünk Vácrátótra, egyrészt a gyönyörű szép őszi idő és a színek miatt, másrészt azért, mert úgy saccoltam, hogy az új üvegházak talán elkészültek. Ez részben igaz is lett, a régi üvegházat ismét látogatni lehetett, valamint az újak közül elkészült a pozsgásokat és kaktuszokat bemutató rész, valamint a másik üvegházat ez előbbivel összekötő nyaktag, amely a KarbonHáz névre hallgat. Bejárva több arborétumot és botanikus kertet, nagyon kellett ez a fejlesztés, egy korszerű üvegházrendszer nagyon hiányzott ide. A pozsgásokat és kaktuszokat bemutató üvegház szerintem nagyon jól sikerült, az indításra is igen szépen lett betelepítve (a másik betelepítése éppen most folyik, valószínűleg tavasszal az is kész lesz). Az egyetlen kifogásom talán az lenne, hogy ahhoz képest hogy száraz tájak növényeit mutatták be, a páratartam nagyon magas volt (sokkal magasabb, mint az újra látogatható régi üvegházban), ezt azért nem értettem világosan miért kell. Az itteni növények száraz, meleg klímát kívánnak (vagy én nem tudok valamit).

A pozsgás és kaktusz rész

A két új üvegház között helyezkedik el a KarbonHáz, ez a klímaváltozással, az ökológia lábnyommal, stb-vel kapcsolatos jelenleg aktuális problémákat mutatja be (talán egy kicsit túl szerényen, az ügy fontossága miatt talán egy kicsit (jó értelembe vett) nagyobb agresszivitással, erőteljesebb figyelemfelhívással kellene operálni. De legalább van). Innen átmentünk a régi üvegházba, itt sokkal kellemesebb volt a klíma, kisebb páratartalom, alacsonyabb hőmérséklet, sokkal kellemesebb volt nézelődni itt, mint a kaktuszoknál. Ez után belevetettük magunkat az őszi arborétumba, mit ne mondjak, frenetikus volt. Ez persze másokat is megmozgatott, igen sokan jöttek ki egy jót sétálni. erről sokat nem írok, meg kell nézni a képeket. A végén hagyományosan meglátogattok a lekváros standot, vettünk diós, som és homoktövis lekvárt (a diólekvár egy részét beépítettük a mai napon ez egyik torta alsó rétegébe).