Ez az egyik szomorú különbség a fisterrás és az északi út között... Legalábbis ahogy én megéltem. Beloky az előző este küldött egy SMS-t: a negreirai szállás 22 ágya délután kettőkor már foglalt volt. Ugyan vannak sátrak az udvaron, de az esőprognózis kicsit nyugtalanító volt. Az északi úton akár még egy bő órát eltémázgattam volna a bárban. Érdekes/intelligens/művelt…▶
Mire elindulunk, már kicsit szemerkél az eső. A kacskaringós öt kilométeren az elágazásig befogunk pár nagyobb csoportot, meglepetésemre Carlossal is összefutunk, akit Santiagóban láttam utoljára. Így négyen: Roberto, Jaime, Carlos mendegélünk beszélgetve a Hospital utáni búcsúig. Ketten erre, ketten arra. Carlossal megbeszéljük, mi is történt az elmúlt…▶
A szakaszon erdei utak és beton váltotta egymást, Olatz után van egy betonos emelkedő, embertelen. Ott találkozom az immár doyenné előlépett német úriemberrel, nagyon fáradtnak fest, kínálom vízzel, csokival. Van mindene, de a monostorba nem ért föl, remélem útközben talált magának szállást, és ki tudta pihenni magát. Ahogy az ember kilép egy erdei…▶
Szóval meneteltem San Esteban felé, amit viszonylag könnyű volt megtalálni, elbűvölő középkori minifalu. Egy templom, temető, öt ház, kb. Az albergue zárva. Egy helyi áruszállító srác próbál biztató dolgokat magyarázni, de nem nagyon fogom fel, mit miért mond. Mindenesetre bent a villanyok égnek, mintha egy hátizsákot is látnék (meg persze ágyakat)…▶
Egy szabadnapomat kihasználva, elhatároztam, hogy megmászom a tengerpartról hívogatóan csábító 1200 méteres magaslatot. Természetesen amatőr túrázó vagyok, így csak a hivatalos turista utakra gondoltam. Térképet sehol nem lehet kapni, ezért a google alapos tanulmányozása, fényképezése után indultam útnak. Las Americas legutolsó utcájáig, Calle Andorra…▶
Készíts Te is egy utazási blogot!
Tedd közzé, hogy merre jártál a nagyvilágban, vagy hozz létre egy bakancslistát és gyűjtsd össze, hogy hova szeretnél még eljutni!
Hiába énekeltek ma reggel is a madarak, elég volt kinézni az ablakon, hogy tudjuk, ez ma nem rövidnadrágos nap lesz. Ráadásul a szálláson a rossz hírek áttörnek mindenféle nyelvi akadályokat, estére már mindenki tudta, hogy a következő két napon esni fog. Hogy honnan tudtuk, az mindegy volt. Elhittük. - A tengerparti ösvények mindenesetre esőben is tökéletesen járhatók…▶
Hihetetlen, hogy amikor az ember este úgy érzi, hogy na, holnap most már tényleg nem lesz képes egy lépést sem megtenni, és éjszaka fölébredve a lábai helyén valami meghatározhatatlan formájú fájó izét talál, akkor reggel fölkel, és... Egy fél óra múlva úgy érzi, hogy tulajdonképpen ma sem rosszabb semmivel, mint tegnap volt. Későn keltem, későn (10…▶
A mai ajánlott penzum 26-28 kilométer volt. Én mentem 36-ot. Tegnap a szállásgazda szépen elmagyarázta mit ajánl, meg nekem is voltak emlékeim Hondarribia (Fuenterrabía) szépségéről, tettem arra egy kerülőt. Mivel nem tudtam pontosan, merre kell továbbmennem, tényleg kerülő lett. Mindenesetre nem kihagyhatatlan. A faluban éppen általános iskolások szaladgáltak…▶
Minden nap jól indul. Kis reggeli után még alig sajgó lábakkal végigvágtázod az első 4-5 kilométert, aztán jönnek a meglepetések.
A mai téma az eltévedés. Háromszor vesztettem el a jelzést, és ennek megfelelően igazán jó tanácsot nem tudok adni, csak egyet: ne tévedjetek el! Mivel a többiektől nem hallok hasonlókat, valószínű velem lehet a baj. Amikor…▶
Az aszfalt után főleg telepített eukaliptusz- és fenyőerdők között gyalogoltam, erdészeti utakon. Néha művelt területek mellett. Ezeket mindig ragadozó madarak pásztázták előttem. Pár kilométer után megint átléptem a civilizáció határát, egy Pena nevű faluba botlottam, amiben csodaszép, de a szétesés előtt álló elhagyott kőházakat láttam. És nem messze…▶
Szép erdei utakon, közel a műúthoz haladok, és észreveszek egy újdonságot. Galíciában a jelzéseket szinte csak az elágazásokba teszik ki. És bizony, néha elég sokat gyalogol az ember nyílegyenesen vagy kacskaringózva két elágazás között.
Ha bizonytalanok vagytok, szerintem a legjobb elmenni a következő elágazásig. Persze, ha van térképetek, jobb érzés…▶
Juan Carlos, aki utánam érkezik a szállásra, mondja, hogy Herminiánál evett egy zarándokmenüt. Csak sorolja a fogásokat (4 fogás, plusz desszert...) egymás után, és mondja, hogy alig bírt fölállni utána. Lehet, hogy ez Herminia taktikája, ugyanis meg is lehet nála szállni. Az árat nem tudom, a zarándokmenü tíz euró. Még Campiello után láttam egy házat…▶
Még Orio előtt szegezte nekem egy sétáló bácsi a túrabotját, meg a kérdést: Csak így, egyedül? Aztán az igenlő választ hallva elmondta a nagy igazságot: Aki egyedül megy, az legalább nincs rossz társaságban. Az én esetemben azért ebben nem lennék biztos... Közben az izzadtság és a szintetikus anyagok kapcsolatából származó új szagokkal ismerkedem.
Orióban…▶
Majd elfelejtettem, Peter ebéd közben seggigérőhajú hippi korszakából mesél az LSD élményeiről. Ezeket még azelőtt élte át, hogy én megszülettem. Riszpekt! :D És kiderül, igen, ő átkelt a folyón. Nem úgy, ahogy én próbáltam, botra támaszkodva, hanem a zsákját kézben tartva, a lépőköveken. Valahol, kicsit félút előtt esett bele a vízbe, akkor vágta el a térdét is…▶
Újabb híres-neves hágón kelek át, aztán le-föl-le-föl. És egyszer csak átérek Galíciába. Ahol kedves fogadóüzenetben tudatják velem, amit tudnom kell, például külön kiemelik, hogy itt, Galíciában szinte csak földutakon, erdei ösvényeken vezet az út. Azt nem írják, hogy figyeljünk oda még egy nagyon fontos dologra, de az útikönyv meg az útitársak időben…▶
Lavacollánál aztán az út szinte keresztezi a leszállópályát, rögtön ledobom a cuccot, és bő háromnegyed órán keresztül táncolok a szemerkélő esőben, egy leszálló repülőt várva. Közben nagyjából mindenki elmegy mellettem, akit korábban megelőztem. Ha negyed órával korábban érek oda, éppen elcsípek egyet, így viszont, bár hallok közben három felszállást…▶
Borresből kétfelé vezet az út. Az egyiket a zarándokok 90%-a választja. A másik a legősibb szakaszok egyike, a régi kórházak útja. Ruta de los antiguos hospitales. Erről az útikönyvek ilyesmiket írnak: rendkívül nehéz szakasz, bár kétségkívül csábító a látvány, nem ajánljuk. Vagy: ne vágjunk neki egyedül. Vigyünk élelmet, vizet, iránytűt stb. Előző…▶
Mi viszont mentünk tovább. Cóbreces környékén valami speciális mikroklíma van, bőven termő citrom- és narancsfákat láttunk, banánt, datolyapálmát, szép falusi vendéglátóhelyeket.
Végre csodálatos erdei utakon gyalogoltunk, az az öt kilométer már-már emlékeztetett valami rendes túrázásra. Aztán Comillashoz közeledve olyan megdöbbentően középkori falvakon…▶
Rövid sárfürdő után megérkezem Villaviciosába, a sidra fővárosába. Ennek majd remélem szentelek egy külön gasztro postot. Igyekszem ezekből is többet írni.
Kevés kedvem van leülni, inkább megyek tovább, közeledik a pont, amit az útikönyvem az eddigi legfontosabb mérföldkőként említ. A Gijón-Oviedo elágazás. Megtalálom ezt is szerencsésen, és megyek…▶
Esővel indult a nap, olyannal, amit itt zirimirinek hívnak, valahol a ködszitáláson túl, de még messze nem az eső kategóriában. Az ember azt gondolja, hogy el sem fog ázni. Aztán, mire észreveszi, a mikroszkopikus méretű esőcseppek teljesen átitatják mindenét.
Föl is vettem az esőcuccot, kb. fél órával azután, hogy eláztam, és tíz perccel azelőtt, hogy elállt az eső…▶
Spanyolország, Negreira
