Portré - Szalay Kriszta

Izgalmas sorsok, történetek - premier résszel - vasárnap éjszakánként. Várjuk Önöket!

Szalay Kriszta akár papnő is lehetne, szociálisan mindenesetre nagyon érzékeny, empátiája az egekben, és biztos abban, hogy dolga van az elesettekkel, szegényekkel, fogyatékkal élőkkel. Sokan a hajléktalan barátjáról írt rendezéséből, a Maradjunk annyiban című darabból ismerték meg empatikus személyiségét, azonban Kriszta már 18 éves korában is önkéntes alapon nyújtott kezet a rászorulóknak. Elmegyógyintézetben, elfekvőkben segített, akár csak egy jó szó erejéig. Aztán mégis a Színművészeti Egyetemre sodorta a véletlen. Az érzékeny lány kicsit nehezen is viselte az ezzel járó sok esetben agresszív kommunikációt, a stresszes hétköznapokat. Most már a színházat ötvözi az oktatással, a pedagógiai szellemiséggel. A hitelesség nagyon fontos számára, ezért is volt utcán napokig a hajléktalanokkal, mielőtt színpadra vitte a történetet. A darabot már iskolákban is bemutatják. A Kapcsolda programjával pedig már évek óta segítenek a fogyatékosság elfogadásában. Kriszta azt mondja, neki sosincs prekoncepciója, inkább belehelyezi magát az elképzeléseibe, s onnan megvalósít. Gyermekeit rajongásig szereti, megfiatalítják, pedig középső lánya születése orvosi műhiba miatt, majdnem végzetes lett számukra. Erről is bátran és őszintén beszél Barabás Évának, de mesél még legújabb megvalósításra váró vágyáról is, vagy arról, hogy miért keresi a tettre kész nőket, és tényleg, miért ne maradjunk annyiban! Tartsanak velünk!