Szürke kincsünk - A magyar szürkemarha

Hihetetlenül igénytelenek. A táplálékul szolgáló fű, a nagy szárazságok éveiben is elegendőnek bizonyult nekik a Hortobágyon vagy a Hanságban, hiszen a szikes talaj vergődő növényei is fogyaszthatóak számukra. Érzéketlenek az időjárás viszontagságaival szemben. Csak a legkeményebb téli hónapokban terelik őket fedéllel ellátott - de nem zárt – térbe, mert csak a kemény, jeges szelek ellen védik őket a gerendákból ácsolt nádfedeles karámok. Rendkívül kitartóak. Gyönyörű látvány, amikor a Hanságban a közel háromszáz darabos szürkemarha csorda, egy tavaszi hajnalon elindul 5-6 terelő ember irányításával egy húsz kilométeres útra, a nyári szállásra. Különlegesen szépek. Kivételes operatőri öröm, a párafelhő, az ellenfény. Vajon mit jelentenek majd ötven év múlva a kutatónak, diáknak, szakmai érdeklődőnek az ezredforduló idején is csodának számító marhacsorda vonulás képei? Tudós, természetvédelmi őr, állatorvos, a gondolatkíséret szóbeli kifejezője.