Vezeklés

Tengiz Abuladze grúz filmrendező 1984-ben forgatott, de csak 1987-ben bemutatott játékfilmje a totalitárius szovjet múlttal való nyilvános szembenézés első kísérlete. Bemutatásakor igazi szenzáció, amely a gorbacsovi „peresztrojka” nyitánya lett a kultúrában. Még ebben az évben megkapta a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját, egyszersmind a FIPRESCI zsűrijének különdíját és az Ökumenikus zsűri díját is. A film minden totalitárius zsarnokság parabolája, a történelmi minta azonban, amely átüt a fikción, kétségtelenül a sztálinista korszak. A zsarnok gyűjteményes alak (már neve is erre utal: Aravidze, ami grúzul azt jelenti: Senki): bajusza Hitlert, fekete inge Mussolinit, villogó szemüvege Beriját idézi. A történet a diktátor temetése után kezdődik: családja ugyanis a temetés után minden reggel házuk teraszán találja holttestét: a múlt mindaddig eltemethetetlen, amíg meg nem történt a bűnök levezeklése, amíg a társadalom nem talált vissza – a film elhíresült példabeszédét idézve – a Templomhoz, vagyis az Igazsághoz vezető útra.