Portré - Józan László - 454. rész

Izgalmas sorsok, történetek - premier résszel - vasárnap éjszakánként. Várjuk Önöket!

Édesapja nehezen engedte el a nagyvilágba, „cirkuszistaként” látta, de most már rettentően büszke a Vígszínház egyik vezető színészére, a fiára. Esténként pedig nemcsak a szülei nappalijában van jelen, hanem hozzánk is beköltözik a képernyőn keresztül a Barátok közt színésze. Józan László és Barabás Éva évek óta vártak erre a beszélgetésre. Laci napirendje olyan szoros, hogy érthetetlen, hogyan fér bele akár egy edzés, vagy akár egy kávé a barátokkal. A színész azt mondja, éppen ezért ezt a szakmát csak szerelemből lehet csinálni. Az intenzív hétköznapokban a pozitív gondolkodás segíti, még akkor is, amikor zokogva várta a jelenetét a takarásban, édesanyja halála miatt. A színpadon pedig csak akkor van helye a könnynek, ha a szerep úgy kívánja. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban - Vidnyánszky Attila vezetése alatt - kellékes és díszletes is volt, hogy tapasztalatokat szerezzen. A katonai behívót 18 évesen ő is megkapta, és bármilyen hihetetlen, a kisportolt testalkat mögött hátgerincferdülés lapul, amely miatt nem állhatott szolgálatba. Laci egy szép és nyugalmas gyermekkorból, izgalmas új élet felé vette az irányt, azóta a karrierje is nagyon szépen ível felfelé, és ma sem csinálna másképp semmit. Sajnálni is csak azt sajnálja, hogy az ukrán nyelvet nem beszéli. A Portréban jótékonykodunk is kicsit, a rendszerváltás nehéz időszakáról is megemlékezünk. Laci azt is elmondja, hogyan készül óriási gesztusokkal a szegedi szabadtéri előadásra, de belelapozunk a Dzsungel könyvébe is, és bebizonyítjuk, hogy Józan Laci egyáltalán nem olyan, mint Tartuffe. Színház, szappanopera, történelem, „józan valóság” a mai Portréban. Tartsanak velünk!