Suttogások és sikolyok

"Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas" - mondta Sven Nykvist operatőrének Bergman, akinek egyik legjelentősebb filmje bontakozott ki később ebből a képből. A Suttogások, sikolyok három nővér és házvezetőnőjük lelki konfliktusokkal teli életét mutatja be a századelőn egy gyönyörű parkkal körülvett nagy házban. S eközben felvonultatja a korábbi Bergman-filmek legnagyobb színésznőit: a haldokló Agnes és a csupa-nőiesség Maria mellett az erőt, a közös ügyeket intéző, férjezett Karin képviseli, mígnem egy hátborzongató jelenetben feltárul kemény szigorral leplezett, iszonyatos boldogtalansága és kiszolgáltatottsága. „Az első kép mindig visszatért: a vörös szoba a fehérbe öltözött nőkkel... Három nő várja, hogy a negyedik meghaljon, és felváltva virrasztják... Egy ember meghal, de mintegy félúton, akár egy rémálomban, megakad, nem tud egészen meghalni, és gyengédségért könyörög, és kegyelmet kér és szabadulást...Van ott két másik ember, akiknek a cselekedetei és gondolatai kapcsolatban vannak a halottal... és van egy harmadik, aki megváltja kínjaitól azzal, hogy elkíséri útján, hogy nyugalomba ringatja. Nem szabad szentimentálisnak lenni a halállal. Meg kell mutatni milyen. Le kell leplezni rútságát, és meg kell adni neki igazi hangját és erejét.” (Ingmar Bergman) Díjak és jelölések: Oscar-díj (1974) - Legjobb film jelölés: Ingmar Bergman Oscar-díj (1974) - Legjobb rendező jelölés: Ingmar Bergman Oscar-díj (1974) - Legjobb forgatókönyv jelölés: Ingmar Bergman