G.F. Händel: Messiás

Händel kiemelkedő kvalitású és fontosságú oratóriumai születése talán a külső „ráhatások”eredményének is köszönhetőek. Operái sorra megbuktak, a kor, az angliai szokások pedig jobban kedveztek a vallásos témájú, ám színpad és színházi kellékek nélküli előadásoknak. A Messiás szövegét Charles Jennens angol költő állította össze, és a kizárólag bibliai szövegre épülő darab ötlete feltehetően tőle származott. Az oratórium a Messiás történetét meséli el. Az első rész a Krisztus előtti időkről és a Megváltó születéséről, a második a szenvedéstörténetről szól, a harmadik rész pedig a megváltásról elmélkedik. A művet 1742-ben mutatták be Dublinban egy árvaház javára, az előadást Händel a csembaló mellől vezette, a zenekart pedig Matthew Dubourg vezényelte. A Messiás rövid idő alatt egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, és a kortárs zenetörténész Burney a következőket írta róla: „E szent oratórium, ahogyan eleinte nevezték, mivelhogy szövege teljes egészében a Szentírásból származik, a közönségnél igen nagy tetszést aratott, ezért Händel a legtisztább jótékonyságtól indíttatva arra a dicséretes elhatározásra jutott, hogy a Messiást minden évben előadja az árvaház javára. S ez így is történt élete végéig…” A Hallaluja utáni első szopránária bevezető sorát („I know that my Redeemer liveth” – „Tudom, hogy megváltóm él”) vésték rá Händel westminsteri apátságbeli sírjára.