Portré - Presser Gábor - 459. rész

Izgalmas sorsok, történetek - premier résszel - vasárnap éjszakánként. Várjuk Önöket!

Presser Gábor élete legnagyobb szabású koncertjére készül. Nem csak erről mesél a Portréban persze, de a koncert kulisszái mögé, mégis elkalauzol bennünket. Így aztán az is kiderül, hogy miért nem mondja el a fellépő vendégek nevét, vagy, hogy mivel fog megcsúszni egészen biztosan a koncert-szervezők előtt. Óriási intenzitással készülnek a dupla koncertre, de Presser azt mondja, 70 éves kor után elég nehéz az intenzív zongorázás. Az évek múlásával aztán szóba kerül az elmúlás is, a legkedvesebb barát hiánya, és az LGT örök csendje. Aztán a Portréban a csendet felváltja a dübörgés, a 60-as évek dübörgése, amikor még nem is lehetett nyugati lemezeket beszerezni, amikor a Bartók „Konzi” falai között is engedélyezték, hogy néha beat zenét játszanak. De az emlékek között feltűnik a 4 éves Presser Gábor is, aki alig érte fel a zongorát, mégis játszott. Aztán a Padlás és a Sanda bohóc is előkerül a repertoárból, de még egy újdonság is, egy dalszövegekkel átfogott könyvecske, a legszebb verssel. A felkészülés időszakában most kevés a csend, Pici bá’ majd az Aréna duplakoncert után szeretne egy kicsit olvasgatni, de semmiképp nem zenehallgatás mellett, mert úgy nem tud figyelni. A mai Portréban a zene, a csend, a vers, Presser Gábor és Barabás Éva. Tartsanak velünk!