Terápia - 32. rész

MaxFilm adatlapja

Máté ereje teljében érkezik a mai ülésre: öltönye és mosolya kifogástalan. Csak úgy sugárzik belőle a magabiztosság, éppúgy, mint az első találkozás idején. Elismerően közli Andrással, hogy kénytelen gratulálni: a terapeuta meggyógyította, pedig ő maga nem is tudta, hogy beteg. De most már minden rendben van. Nincs is sok ideje, rohannia kell Zágrábba, hogy helyrehozza, amit az igazgatótanács nélküle elfuserált. Továbbá hazaköltözött a feleségéhez, azaz: észhez tért. András gyanakodva fogadja ezt a hirtelen váltást, amin Máté fel is idegesíti magát. Nem érti, a terapeuta miért nem tudja támogatni néha. Bizonygatja, hogy rájött a megoldásra: nem hagyhatja cserben a családját, hogy a saját gondjai felett való nyavalygás helyett az ő problémáikat kell megoldania. A terapeuta a Máté nyakában lógó feszületre tereli a szót: miért hordja, ha már nem hisz? Máté azt állítja, hogy csak apja miatt nem veheti le, András ezzel szemben azt gondolja, hogy Máté nagyon is hisz, illetve: szeretne hinni. Az apja által prédikált isten egész gyermekkorában rémítette, de anyjáét sem tudta soha elfogadni, akárhogy szerette volna: a szelíd, gondoskodó, nőies istent - pedig szíve szerint ez utóbbit választotta volna. András határozottan érzi, hogy Máté még nem készült fel, hogy munkába álljon, de Máté ismét kibújik: mennie kell.