A magyar akác

Ha azt mondjuk, akác, bizonyára sokunk lelki szemei előtt megjelenik ez a ma már hungarikumnak számító fafaj. Talán kellemes élmények is társulnak ehhez a gyönyörűen virágzó, igen jól mézelő növényhez. Napjainkban az akác hazánk egyik legismertebb fafaja. Azt a tényt azonban már kevesebben tudják, hogy az akác nem őshonos faj Magyarországon, ugyanis Amerikából származik. Az első akác csemete 1601-ben jutott el Európába, a híres francia botanikus, Jean Robin segédletével. Miután felismerték az akác igen előnyös tulajdonságait, kedvező felhasználhatóságát, hazánkban is elkezdték annak telepítését. A terjesztés magyar úttörői Krámer György orvos és Tessedik Sámuel lelkész voltak. Az akácültetés fő célja a mozgó homok megkötése és a széleróziós károk mérséklése volt. Az utóbbi évtizedekben az éghajlatváltozás folytán felerősödő elsivatagosodás elleni küzdelemben az akác kiemelkedő szereppel bír. Európai elterjedése különösen Magyarországon volt példátlanul gyors. Ma a magyar erdők 24%-a akácos, és Európa egyetlen országában sincs annyi akácerdő, mint Magyarországon. Így a fakereskedelemben nem véletlenül tekintik az akácot tipikus magyar fafajnak. Tartóssága miatt az egyik legnépszerűbb kültéren használt faanyag, mivel vegyszeres kezelés nélkül is ellenáll az UV sugárzásnak, a hőmérséklet ingadozásoknak és a csapadék káros hatásainak. Mind ezek mellett pedig még egy igen kedvelt vonzata is van az akácnak. Mivel virága bőséges nektárforrás, így kiváló alapja a roppant egészséges akácméznek is. Az akácot méltán nevezhetjük nemzeti kincsünknek. Tájaink elsivatagosodásának kezelésében roppant fontos növény. Gyorsan alkalmazkodó, remek minőségű faanyagot biztosító növény, melynek virága gyógynövényként is használható. 2014 óta hungarikumnak számít az akác és a belőle készülő akácméz. Becsüljük hát meg ezt a minden ízében, különösen hasznos fajt, mely sokszínűségével szolgálja ki a lakosság igényeit, immár évszázadok óta.