Atomcsapda

1961-et írunk. A hidegháború legsötétebb időszaka ez, mikor két atomhatalom feszül egymásnak: a Szovjetuniónak elegendő nukleáris fegyverzete van ahhoz, hogy akár kétszer is elpusztítsa a világot, míg az Egyesült Államok a világ elpusztításához szükséges potenciál tízszeresével rendelkezik. A megtörtént eset ihlette film Alekszej Vosztrikov kapitány hősiességét követi nyomon, akit a hidegháború csúcsán a nukleáris rakétát hordozó tengeralattjáró, a 4000 tonnás, csaknem 120 méter hosszú K-19 parancsnokává neveznek ki, az eredeti parancsnok Mihail Polenyin kapitány helyére. Vosztrikov azt a feladatot kapja, hogy villámgyorsan indítsa el első útjára a rosszul előkészített, nem megfelelően felszerelt tengeralattjárót.

Mihelyt úton vannak, Vosztrikov - teljesítő- és tűrőképességük legeslegvégső határáig feszítve a húrt - vizsgáztatja mind magát a K-19-et, mind a legénységet. Végül a szellemi, érzelmi és fizikai erőpróba egy kísérleti rakéta sikeres kilövésével ér véget. Ekkor vészterhes parancs érkezik Moszkvából: a K-19-nek Nyugat felé kell indulnia, hogy a NATO-támaszpontok mellett elsurranva, járőrként elfoglalja megfigyelő pozícióját az USA partjaitól mindössze 400 km-re, Washington D.C. és New York között. Vosztrikov kapitány engedelmeskedik a Haza parancsának, és a K-19 elindul... Ám alighogy a járőr-szolgálat kezdetét veszi, globális nagyságrendű tragédiával fenyegető veszélye lép fel: az atom-tengeralattjáró reaktorának hűtőrendszere szivárog és a reaktor magja lassan, de kérlelhetetlenül melegszik. Ha a hőmérséklete eléri az 1000 fokot, a reaktor megolvadhat... A hermetikusan zárt, radioaktív reaktorház megnyitása azt jelentené, hogy az egész hajót nagy mértékű sugárzásnak teszik ki. Mégis meg kell tenni, mert a reaktor belső robbanása esetén elszabadulnak a robbanófejek és egy NATO-támaszponthoz ennyire közeli nukleáris robbanás akár a III. világháború kitörését okozhatná.