Tiltott táncok

Ken Loach ezúttal visszafogott filmet készített, amelyben sokat beszél az elnyomásról és a társadalmi igazságtalanságokról, mint minden korábbi alkotásában. Az ír Jimmy Gralton egyszerű parasztcsaládba született az elszegényedett Leitrim megyében, fiatalon körbehajózta a világot a brit haditengerészet tagjaként, majd milliónyi honfitársával együtt megjárta Amerikát, visszatért a függetlenségi háborúban harcolni az angolok ellen, részt vett a kompromisszumos békekötést követő rövid, de véres polgárháborúban, aztán visszamenekült az USA-ba, hogy tíz év után hazatérjen, és békés életet éljen. A régi élete azonban visszahúzza: barátai bíztatására újra megnyitja tánctermét, vagy inkább közösségi házát, ahol tánc- és irodalomórákat, box leckéket vehetnek egymástól a közösség tagjai, és persze politikáról is esik szó. Az egyre erősödő egyház és a nemesség helyi képviselői azonban minden eszközzel meg akarják akadályozni, hogy a "kommunista agitáció" sikerrel járjon, és nem riadnak vissza a legerkölcstelenebb eszközöktől sem. Érdekfeszítő, miért ilyen fontos az angol rendezőnek, hogy egy ennyire ír témát feszegessen – mert ott nagy dolog, hogy Jimmy Gralton volt az egyetlen ír, akit az ír kormány minden magyarázat és jogalap nélkül kitoloncoltatott az országból. Ken Loach "Jimmy's Hall" kirajzolódik egy kevésbé ismert korszak, a harmincas évek eleje Írországban, annak politikai, társadalmi és gazdasági kórképe, ami valóban valami újat mond el. Aki ismeri Loach korábbi munkáit, társadalmi elkötelezettségét és kifinomult igazságérzetét, az aligha fog csalódni a Tiltott táncokban. Díjak: Cannes-i Filmfesztivál (2014) - Arany Pálma jelölés: Ken Loach