A legjobb szándékok

A századelő Svédországában megismerkedik egymással két túlságosan eltérő egyéniség, egy férfi és egy nő. Henrik Bergman, szegény és korlátolt teológiahallgató és Anna Akerblom, önfejű, életvidám, jó házból származó fiatal hölgy. Kezdetben mindkét fiatal boldog, szerelmes, csupán Anna anyja boldogtalan, méltánytalannak tartja ezt a kapcsolatot. A fiatalok azonban két év múlva újra találkoznak és összeházasodnak. Távol a szülői háztól, Stockholmtól fenn, a messzi Északon új életet kezdenek. Kitakarítják és restaurálják a kis falu templomát, s Henrik Bergman istentiszteletein egyre több a hívő. Anna és Henrik a messzi Észak-Svédországban élnek, a vigasztalan paplak vigasztalan lakói mindketten. Az évszakok váltakozása, a hosszú telek, a túl rövid nyarak, a távoli idegenség, Petrus érkezése, Henrik rejtett agresszivitása egyre jobban elviselhetetlenebbé teszi házasságukat. Anna, aki képes egyformán szeretetreméltó, makacs és görcsös lenni, veszekedések, szemrehányások sorát indítja el. "Szeretjük mi egymást valójában? - teszi fel egymásnak a kérdést ez az egymástól különböző két ember, s a válasz együttes keresése indítja el őket újra és újra ugyanazon az úton. Kétségeik szinte klasszikus, örökkön visszatérő - se veled, se nélküled. "Az emberi elszigeteltségből és magányból a szeretet az egyetlen kivezető út" - vallja Bille August. A Legjobb szándékok Ingmar Bergman szülei házasságának első tíz, viharos évéről szól, Bille August, a világhírű dán rendező teljességgel magáénak érezte élettörténetüket. Filmjéért méltán nyerte el Cannes-ban az Arany Pálmát, s felesége Pernilla pedig a legjobb színésznőnek járó kitüntetést. S még egy kis anekdótázás - házasságukat pedig nem másnak, mint a "legjobb szándékok"nak köszönhetik. Díjak: Cannes-i fesztivál (1992) - Arany Pálma: Bille August Cannes-i fesztivál (1992) - Legjobb női alakítás: Pernilla August