A tized szerepe az Újszövetségben. Kell-e az Úrnak az én pénzem?

Film adatlapja

Irányvonal - Biblia ismeretterjesztő sorozat

Vallási Műsor

A mindennapi ember azt mondja: az adakozás, a tizedadás az én magánügyem, annak adok, akinek akarok és annyit, amennyit én gondolok, nem tartozik másra. Ez a gondolkodásmód napjainkban is, sok követőt vonz a keresztény körökben is. Újszövetségben alig találunk említést a tizedfizetésről. Nem gondolhatjuk, hogy Jézus eltörölte ezt a parancsolatot, mivel Ő a törvény betöltésére jött. Az evangéliumok közül csak kettő, Máté és Lukács említi meg az egyetlen feljegyzett esetet, amikor Jézus ezt a kérdést szóba hozta. Igaz viszont, hogy ebben az esetben Jézus világosan megerősítette, hogy hisz a tizedfizetésben. Jézus alaposan megdorgálta korának képmutató vallási vezetőit, akik, figyelmen kívül hagyták a törvénynek olyan létfontosságú elemeit, mint az igazságosság, a könyörületesség és a hit, miközben kínos gonddal megfizették a tizedet, még a kertjükben termett utolsó levélke után is. Ezzel arra akart rámutatni, hogy az Istennek tetsző életmód helyett nem elég pénzt adni. Istent sokkal kevésbé érdekli egy ember pénze, mint a szíve. Ugyanakkor Jézus nem tagadta, sőt megerősítette, hogy a tizedet is meg kell fizetni. De mi adakozás célja?