Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára

Opera egy felvonásban - Az Avignoni Operaház és a Metz Métropole-i Opera-Színház közös produkciója

Az opera a „legendás időkben” játszódik a Kékszakállú várában, de ez a vár valójában a főszereplő férfi lelkét jelképezi. A XX. század elején az európai irodalomban, képzőművészetekben, zenében eluralkodott egy világfájdalmasan elmagányosodó életérzés és ennek ábrázolása. Ebben a hangulatban írta meg Balázs Béla az eredetileg francia monda felhasználásával és magyar népballadai eszközökkel támogatva misztériumjátékát. Az Armel fesztivál keretében Nadine Duffaut rendezése szintén énekes-központú, azonban jelentős szerepe van a látványnak is. (díszlet Emmanuelle Favre, jelmez Daniele Barraud, fény Philippe Grosperrin). A leszűkített tér, a rozsdaszínű, helyenként fekete átvilágítható függöny, melyre az ajtók kinyitásánál artisztikus képek vetülnek, valószínűleg Judit lelkiállapotára vagy reakcióira utalhatnak. A függöny mögött egy „Kékszakállúra emlékeztető” férfi jelenik meg, vagy valamiféle tárgy, amely szintén hozzá kapcsolható. Természetesen nem nélkülözhetjük az előírt asszonyokat sem, akik koronával-palásttal jelennek meg, ahogy azt már a leghagyományosabb előadásokban is megszokhatta a közönség. Ráadásul mindhárman a lehetőségig hasonlítanak Juditra és így egymásra is, jelezve, hogy a férfi egész életében az egyetlen igazit kereste és vélte meglelni több alakban is. Szöveg Balázs Béla. Díszlet Emmanuelle Favre, Jelmez Daniele Barraud, Rendező Nadine Duffaut Judit Miksch Adrienn, Kékszakáll Szemerédy Károly, Közreműködik: Pannon Filharmonikusok. Vezényel Eötvös Péter