Grzimek I-II - 2. rész

Grzimek - A Serengeti nem halhat meg

Film adatlapja

A vadon élő állatoktól eltérően az állatok az állatkertben biztonságban élnek, és gondoskodnak róluk. De ez számukra akkor is börtön. Bár utópisztikusnak tűnt akkor, mégis az a hosszútávú cél lebegett Grzimek szeme előtt, hogy az embereknek egyszer majd nem kell az állatkert és iinkább vállalják az utazás vesződségét azért, hogy a vadállatokat kerítésrácsok nélkül szemlélhessék. A valóság még a legmerészebb várakozásait is felülmúlta. Bernard Grzimeket, ha állatokról volt szó, akkor semmi sem téríthette el, mindig egyenesen járta végig az útját. Nem úgy a magánéletében. Szerette a nőket. Feleségével így sokszor magánéleti válsággal küzködtek. Fiúk elvesztésével és fia menyével való későbbi szerelmi kapcsolatával pedig végleg elveszíti feleségét, otthonát. A Szerengeti Nemzeti Parkot Ő ismerteti meg az egész világgal. Nemzetközileg fel kellett végre figyelni arra a veszélyre, hogy az ember már az utolsó természeti kincseit semmisíti meg, visszafordíthatatlanul. A Szerengeti őriási természeti rezervátum volt már akkor Afrika szívében, eredetiségét és szépségét tökéletesen megőrizvén. A Ngorongoro kráter a Szerengeti szélén a világ legnagyobb állatkertje, amely valóságos természeti csoda. Grzimek mindezekrről írt és forgatott filmet, éjt-nappallá téve, tehetséges stábjával. Ahhoz, hogy új filmjük megszólítsa az egész világot, technikailag is jobbnak kellett lennie, mint az elsőnek. Ez egyedül nem ment volna neki, kellett hozzá Alan Root operatőrnek és Herrman Gimbelnek, Micha volt iskolatársának a segítsége. Gzimek ezzel a filmmel meg akarta menteni a vadon élő állatokat az egész világon és Szerengeti számára pénzadományokat gyűjtött. Fáradozása nem volt hiábavaló, Bernhard Grzimek a legjobb dokumentumfilm kategóriában elnyerte az Oscar-díjat, “A Serengeti nem halhat meg” című film rendezéséért. (Eredeti hang digitálian.)