Univerzum - A Fertő-tó vadvilága

Expedition ins Schilf - Nationalpark Neusiedler See / Lake Neusiedl - Expedition Through the Reeds

Film adatlapja

Manfred Christ dokumentumfilmje az ausztriai Fertő-tó Nemzeti Park egzotikus oldalát mutatja be - az ember számára elérhetetlen térségeket repülőgépről és drónok segítségével. Az ország legnagyobb tava Európa második legkiterjedtebb náderdejével rendelkezik. A legnyugatabbra fekvő sztyepptó körül száraz és szeles a klíma, a táj Afrikát idézi alig 1 órányi autóútra a milliós Bécstől. A nádas olyan, mint egy dzsungel, ahol számtalan állat él, köztük a titokzatos „nádi szarvas”, és legalább 340 madárfaj. Peremén apró, sós vizű belső tavak, úgy nevezett laknik alakultak ki, ahol a tengerpartokra jellemző madarak leltek otthonra. Madártávlatból látszik igazán, mit rejt a Fertő-táj. Madarakat. Az osztrák-magyar határ közelében fekszik egy óriási madártelep. Több száz nagy kócsag gyülekezik megannyi fészek körül. Rendszerint még a nemzeti park dolgozói számára is elérhetetlen ez a kivételes hely. Az Univerzum stábjának ez a filmje a világon elsőként nyújt betekintést a vadrezervátum szívébe. A nagy kócsag a Fertő-tó jelképévé vált. Noha költőhelyüket egy kilátóból sem figyelhetjük meg, és csónakkal is alig közelíthető meg. A fekete madarak nemrég telepedtek meg itt, kis kárókatonák, más néven kormoránok. Hirtelen jelentek meg Ausztriában, 2007 előtt egy sem volt. A Duna-delta után ez a legnagyobb összefüggő nádövezet Európában. Ilyenkor merészkedik elő a nádas mélyéről a térség talán legfélénkebb madara. A nyári lúd a nemzeti park címerállata. A magyar racka juhok szintén alapos és kiterjedt karbantartási munkát végeznek. Számuk jelentős, és épp olyan könyörtelenek a náddal szemben, mint a szürkemarhák. Ilyenkor keres társat a nádi tücsökmadár, a foltos nádiposzáta, a cserregő nádiposzáta, a nádirigó, és a környék többi „hasontollú” lakója. A barna rétihéja is itt jelöli kii a költőhelyét. Akkora, mint egy ölyv, és hozzá hasonlóan ragadozó. A rétihéja a nádas szívében rak fészket, ahol észrevétlenül és háborítatlanul költhet. A gulipán a partvidékek és folyótorkolatok jellegzetes madara. Az Északi-tenger és a Fertő-tó mentén élő gulipán éppen ugyanígy keres táplálékot. A gólyatöcs szintén a part menti vizekre szakosodott. A faj több mint 100 évre elhagyta a Fertő-tó vidékét. Ám az 1990-es évektől ismét felbukkantak itt a párok.