Univerzum - A szent olaj - Az olívaolaj kultúrtörténete

Homérosz az olívaolajat „folyékony aranynak” nevezte. Az ókori Görögországban az atléták rituálisan dörzsölték be vele testüket. Az olívaolaj a Földközi-tenger népeinek több volt, mint puszta élelmiszer: kifogyhatatlan forrása a varázslatoknak és csodáknak, a hatalmas vagyonnak és erőnek. Amellett, hogy élelmiszerként fogyasztották, az olívaolajat vallási rítusoknál, gyógyszerek alapanyagként, lámpába olajként, szappan készítésére és a bőr ápolására is használták. Az olajág régóta a béke szimbóluma is. A Biblia özönvízről szóló részében egy olajágat tartó galamb jelenti a megmenekülést. Az olívaolaj az olajfa (Olea europaea) csonthéjas terméséből, az olajbogyóból előállított zöldessárga, jellemző illatú, kellemes, édeskés ízű, szobahőmérsékleten folyékony növényi zsiradék. A mediterrán konyha egyik alapvető hozzávalója. Napjainkban Görögországban, Olaszországban és Spanyolországban készítik a legtöbb olívaolajat. A selymes médium olívaolaj több célt is szolgál. Értékes tápanyagokat juttat a testünkbe, az íze pedig felébreszti a vágyat a Dolce far niente, azaz a boldog semmittevés iránt. A Toszkánából, Umbriából, Abruzziból, Liguriából vagy Szicíliából származó olívaolaj egyszerre kelti az emlékezés és az ígéret képzetét. Talán amiatt a reménységet jelentő olajág miatt, amit valaha a galamb hozott el Noénak a hosszan tartó vízözön után. Akár csak az emberiség nagyobb mítoszait, az olívaolaj eredetét is homály borítja. Több gyökere is van az olajfának, és egyikük az ókori Athénban sarjadt.