Univerzum - Az első harapás - Az alma kultúrtörténete

„Napi egy alma az orvost távol tartja” – ezt az ősi bölcsességet világszerte megszívlelik. Pedig valaha éppen hogy egy almával kezdődött minden baj is. Az alma számos nagy könyvben sorsdöntő szerepet játszik: a Bibliától Homéroszon át Schillerig és a Grimm fivérekig. Így például Párisz végzetes ítélete révén szerepe volt a trójai háború kirobbanásában. 700 esztendővel ezelőtt Tell Vilmossal együtt hozzájárult a Svájci Konföderáció kialakulásához. És végül Newtont a fejére esett alma vezette el a gravitáció felismeréséhez. Az ókori egyiptomiak után a görögök és a rómaiak az étkezést így jelezték: ab ovo usque ad mala, a tojástól az almáig. Tehát az étkezést almával fejezzük be. Vajon miért? Számtalan hasonló régi mondás igazolja, hogy a távoli múltban az almát is a gyógynövények közé sorolták. Egészen különleges tisztelet övezte, mint a gyógyászat egyik hajtóerejét. Az a hatalmas gyógyító erő, amit ennek a csodálatos gyümölcsnek tulajdonítottak az ősi gyógynövényekkel foglalkozó emberek, kiemelte a gyümölcsök sorából. Az ősi egyiptomiak, görögök és rómaiak tisztelték és szerették az almát, több tucatnyi változatát nemesítették ki. India ajurvédikus orvosai voltak az elsők, akik hasmenés gyógyítására írták fel betegeiknek. Kínai orvosok századokon keresztül használták a fa kérgét cukorbetegség gyógyítására. A német rendfőnöknő és herbalista, bingeni Hildegard is nyers almát ajánlott az egészséges embereknek, és főtt almát minden betegségre első kezelésként. A modern tudomány felfedezte, hogy az almának rendkívüli gyógyító értéke van, hála a gyümölcs húsának, ami gazdag pektinben (az érés során feloldódó rostok anyaga). A természet jó egészségre és örök ifjúságra vonatkozó ígéreteként. Az alma legismertebb előfordulása a bűnbeesésről szóló bibliai történet, amikor is a kígyó rávette Évát, hogy egyen a tudás fájának gyümölcséből.