Aztán nem elengedett kutya, nem is munkagép vagy tüntetés állja egy kanyarban az utamat, hanem egy bika! Falu közepe, hirtelen úgy meglepődtem, hogy a kamerát sem tudtam elővenni. Nincs sok tapasztalatom a szabadon mozgó bikákkal kapcsolatban, a Toldit olvastam, képes feldolgozását láttam a Daliás időkben (Gémes Józseftől), úgyhogy maradtam egy helyben…▶
A szakaszon erdei utak és beton váltotta egymást, Olatz után van egy betonos emelkedő, embertelen. Ott találkozom az immár doyenné előlépett német úriemberrel, nagyon fáradtnak fest, kínálom vízzel, csokival. Van mindene, de a monostorba nem ért föl, remélem útközben talált magának szállást, és ki tudta pihenni magát. Ahogy az ember kilép egy erdei…▶
Egy különlegessége volt még a szakasznak, nem láttam egyetlen templomot sem. Legalábbis a sobradói monostor templomáig. Az eső természetesen megjött, de a nehezét egy buszmegállóban vészeltem át, sok kedvem nem volt esőben gyalogolni. A szemerkélő, néha elálló, néha meginduló könnyű zápor már belefért. Aztán, 15 kilométerre Sobradótól megtaláltam egy jelzést, és elkezdtem követni…▶
Tiszta felüdülés, kaszálókon, földutakon gyalogolni a tengertől 10 méterre, 15-tel felette. Strandok, madárvilág, jelzetlen utak, de nem lehet eltévedni. És a végjáték a legjobb, Somo strandja. Semmi beton, aszfalt az utolsó 10 kilométeren. Az első 10 is úgy elrepült, hogy észre sem vettem. Aztán 5 perces hajóút következik, 5 perc séta, és meg is érkezünk…▶
Szóval meneteltem San Esteban felé, amit viszonylag könnyű volt megtalálni, elbűvölő középkori minifalu. Egy templom, temető, öt ház, kb. Az albergue zárva. Egy helyi áruszállító srác próbál biztató dolgokat magyarázni, de nem nagyon fogom fel, mit miért mond. Mindenesetre bent a villanyok égnek, mintha egy hátizsákot is látnék (meg persze ágyakat)…▶
Készíts Te is egy utazási blogot!
Tedd közzé, hogy merre jártál a nagyvilágban, vagy hozz létre egy bakancslistát és gyűjtsd össze, hogy hova szeretnél még eljutni!
Hiába énekeltek ma reggel is a madarak, elég volt kinézni az ablakon, hogy tudjuk, ez ma nem rövidnadrágos nap lesz. Ráadásul a szálláson a rossz hírek áttörnek mindenféle nyelvi akadályokat, estére már mindenki tudta, hogy a következő két napon esni fog. Hogy honnan tudtuk, az mindegy volt. Elhittük. - A tengerparti ösvények mindenesetre esőben is tökéletesen járhatók…▶
Minden nap jól indul. Kis reggeli után még alig sajgó lábakkal végigvágtázod az első 4-5 kilométert, aztán jönnek a meglepetések.
A mai téma az eltévedés. Háromszor vesztettem el a jelzést, és ennek megfelelően igazán jó tanácsot nem tudok adni, csak egyet: ne tévedjetek el! Mivel a többiektől nem hallok hasonlókat, valószínű velem lehet a baj. Amikor…▶
Az aszfalt után főleg telepített eukaliptusz- és fenyőerdők között gyalogoltam, erdészeti utakon. Néha művelt területek mellett. Ezeket mindig ragadozó madarak pásztázták előttem. Pár kilométer után megint átléptem a civilizáció határát, egy Pena nevű faluba botlottam, amiben csodaszép, de a szétesés előtt álló elhagyott kőházakat láttam. És nem messze…▶
Szép erdei utakon, közel a műúthoz haladok, és észreveszek egy újdonságot. Galíciában a jelzéseket szinte csak az elágazásokba teszik ki. És bizony, néha elég sokat gyalogol az ember nyílegyenesen vagy kacskaringózva két elágazás között.
Ha bizonytalanok vagytok, szerintem a legjobb elmenni a következő elágazásig. Persze, ha van térképetek, jobb érzés…▶
Szóval esik, eláll, esik, eláll, de végül inkább csak esik. Néha az utakon gyalogolva, egy-egy tanya környékén az ember nem is tudja, hogy sár és víz-e az, amiben gyalogol, de inkább nem is akarja tudni. Az útikönyvet néha elővéve kezdek rájönni, hogy a jelölt út egészen máshol megy, mint a leírt. Megint terveztem egy hosszabb szakaszt, 35 kilométer…▶
Juan Carlos, aki utánam érkezik a szállásra, mondja, hogy Herminiánál evett egy zarándokmenüt. Csak sorolja a fogásokat (4 fogás, plusz desszert...) egymás után, és mondja, hogy alig bírt fölállni utána. Lehet, hogy ez Herminia taktikája, ugyanis meg is lehet nála szállni. Az árat nem tudom, a zarándokmenü tíz euró. Még Campiello után láttam egy házat…▶
Lugo megérkezéskor a szokásos gallego városképet mutatja, de amint beér az ember a városfalhoz, megváltozik. Önmagában az 1700 éves fal is impozáns, de ami belül van, az már emlékeztet egy szépen, jól megcsinált spanyol városra. Az épületek, az utcák, terek kicsik, keskenyek, de jó sétálgatni közöttük, rajtuk. Pontosabban jó lenne, mert az eső elered, amint szétdobálom a cuccomat…▶
Földutak, finom emelkedő, élmény gyalogolni. A pár perces záport már észre sem vesszük. Salasig együtt megyünk, de nekem ez túl kevés, megyek tovább egy kávé és egy bitter kas után. Közben befut egy spanyol kolléga, akit még Oviedóban láttam, az új bodenayai alberguébe tart. Én meg Tineoba. A város szélén a katalán brigád jön velem szemben, ők sem értik…▶
Újabb híres-neves hágón kelek át, aztán le-föl-le-föl. És egyszer csak átérek Galíciába. Ahol kedves fogadóüzenetben tudatják velem, amit tudnom kell, például külön kiemelik, hogy itt, Galíciában szinte csak földutakon, erdei ösvényeken vezet az út. Azt nem írják, hogy figyeljünk oda még egy nagyon fontos dologra, de az útikönyv meg az útitársak időben…▶
A falu első látásra lenyűgöző, középkori kis utcákkal, épületekkel. Nagyon szép minden, csak az ajándékboltok csúfítják el, kicsit. Sok a kézműves is, persze. Egy helyen például 51 fajta csokoládét ajánlanak, de fantázia kevés van, semmi szarvasgombás, vargányás csoki. - Aztán éjfél körül, amikor már mindenki ágyban van, az udvaron megjelenik egy…▶
Aztán irány a strand, piknik, napozás, én fürödtem is, más még nem merészkedett a vízbe. Ha jobban süt a nap, egész kellemes lett volna.
Aztán az „hay sardinas” tábla vonzásának engedve betértünk egy helyi kis bárba, friss szardíniát enni. Amilyen nyugodtak a spanyol emberek, annyira pörög a pult, hatalmas a forgalom. A legjobb tanácsadó, amikor helyet…▶
Borresből kétfelé vezet az út. Az egyiket a zarándokok 90%-a választja. A másik a legősibb szakaszok egyike, a régi kórházak útja. Ruta de los antiguos hospitales. Erről az útikönyvek ilyesmiket írnak: rendkívül nehéz szakasz, bár kétségkívül csábító a látvány, nem ajánljuk. Vagy: ne vágjunk neki egyedül. Vigyünk élelmet, vizet, iránytűt stb. Előző…▶
Mi viszont mentünk tovább. Cóbreces környékén valami speciális mikroklíma van, bőven termő citrom- és narancsfákat láttunk, banánt, datolyapálmát, szép falusi vendéglátóhelyeket.
Végre csodálatos erdei utakon gyalogoltunk, az az öt kilométer már-már emlékeztetett valami rendes túrázásra. Aztán Comillashoz közeledve olyan megdöbbentően középkori falvakon…▶
Rövid sárfürdő után megérkezem Villaviciosába, a sidra fővárosába. Ennek majd remélem szentelek egy külön gasztro postot. Igyekszem ezekből is többet írni.
Kevés kedvem van leülni, inkább megyek tovább, közeledik a pont, amit az útikönyvem az eddigi legfontosabb mérföldkőként említ. A Gijón-Oviedo elágazás. Megtalálom ezt is szerencsésen, és megyek…▶
Esővel indult a nap, olyannal, amit itt zirimirinek hívnak, valahol a ködszitáláson túl, de még messze nem az eső kategóriában. Az ember azt gondolja, hogy el sem fog ázni. Aztán, mire észreveszi, a mikroszkopikus méretű esőcseppek teljesen átitatják mindenét.
Föl is vettem az esőcuccot, kb. fél órával azután, hogy eláztam, és tíz perccel azelőtt, hogy elállt az eső…▶
Spanyolország, Oviedo
