A négyzet

Egy jóravaló és jómódú svéd férfit az utcán zsebelnek ki és fosztják meg akaratlanul is a méltóságától - mert megbízott valakiben, és hajlandó volt segíteni. Merthogy egy svédtől nem olyan könnyű segítséget kérni! A sikeres múzeumigazgató, Christian tökéletes életének gépezetébe egyszer csak porszem kerül: egy ügyesen kitervelt átverés révén fényes nappal zsebelik ki a múzeum előtti forgalmas téren. Christian nem hagyja annyiban a dolgot, és bosszúhadjáratra indul a feltételezett tolvajok ellen. Közben egy erőszakos amerikai újságírónővel is bonyolult viszonyba kezd. Komikus, majd egyre abszurdabb és kínosabb helyzetek során kezd szétfoszlani látszólagos magabiztossága és irigylésre méltó élete. Némi kapaszkodóként szolgál persze, hogy a művészet világában járunk, ahol mindenki a valóság szubjektív érzékeléséről papol, ahol bármi megtörténhet a múzeum falain kívül és belül is, ahol egy performansz akár nemi erőszakba vagy lincselésbe is torkollhat, és a néző – a filmbeli és a moziban ülő egyformán – képtelen eldönteni, hol húzódik a határ, és mikor lépte át azt valaki. És erről a határról szól A négyzet. A cím egy művészeti installációt jelöl, és azt jelképezi, hogy meg kell egymásban bíznunk, segítenünk kell a másikat. De nem tudunk segíteni, mert nem akarunk, vagy, mert félünk, hogy átvernek minket. A film eleji kizsebelés is úgy zajlik, hogy egy rettegő nő hősünk segítségét kéri, mert üldözik, és ő segít is – majd keserűen konstatálja, hogy átverték a palánkon. A „segítség” szó még ezerszer hangzik el a filmben, és a magát egyre szürreálisabb helyzetekben találó hősünk – vagy bárki más - soha nem tud rá megfelelő választ adni. És ilyenkor persze a társadalmi egyenlőtlenségeket emlegeti.