A Rockoperaház fantomja

"Úton vagyok. Út előttem, út utánam. Forgatásra indulok. Hajnalig még háromszáz kilométer vár rám. Reggel kezdődik a film. Csak a reflektor világítja át az éjszakámat. A fényalagút végén várnak. Oda kell érnem, mert várnak. Ismert vagyok, szeretnek. Ezt akartam, ezért küzdöttem. Akartam, hogy szeressenek, s nagyon jó, hogy érzem az emberek szeretetét. Pap vagyok és áldozó a rock oltára előtt. Rohanok át az időn, téren. Vársoból városba, országból országba, aztán mindig haza. Mindig csak haza. István király; Jézus Krisztus; Petőfiként egy nemzet lélegzett velem együtt, mikor leomlott a börtönfal; százezer ember énekelte velem az Európát az ország háza előtt. Emlékek, amelyek mélyen belém ivódtak. Nekem ez a haza. Ők a hazám."