A Sanghaji asszony

Orson Welles 1948-ban készített harmadik nagyjátékfilmje vérbeli film noir . A kissé misztikus, sejtelmes, a felszínen roppant együgyű történet szépen lassan beszippantja a nézőt, aki egy idő után már csak a fényeket, árnyakat, az izzadó vagy éppenséggel sugárzó arcokat és a jelentőségteljes mozdulatokat figyeli. A film címe senkit se tévesszen meg: jól hangzik, egyéb köze nincs a látottakhoz. Van benne tengeri hajókázás, acapulcói és San Fransisco-i csókolózás (utóbbi akváriumban óriási teknőcök előterében) és zseniális, azóta filmtörténeti munkák tucatjainak vezérfejezetévé váló végkifejlet a vidám park elvarázsolt kastélyának tükörtermében. Mindezek a kellékek azonban csak egy dolgot szolgálnak elcsépelt nagy szavakkal élve: megmutatni a szerelem elvakultságát és a női démont, aki mindent letarol.