A titokzatos Gustav Klimt

Vajon mi a közös Mozartban és Klimtben, ebben a két kivételes jelenségben? Mindkettőt feltétel nélküli rajongás övezi. De napjaink tömegkultúrájában, amely olykor összekeveri a művészi és a piaci értéket, Klimttel könnyebb tegező viszonyba keveredni. Gustav Klimt (Bécs-Baumgarten, 1862. július 14. – Bécs-Neubau, 1918. február 6.) osztrák festőművész, a szecessziós stílus egyik legismertebb képviselője. 1862-ben született egy Bécs környéki faluban egy hétgyermekes család sarjaként. Apja aranyműves volt, cseh származású. Szülei 14 évesen beíratták az Osztrák Császári és Királyi Iparművészeti Iskolába, így 1876 és 1883 között ott folytatta tanulmányait. Az iskola a kontinens első modern polgári intézménye volt. A díszelemek rajzolását plasztikus és síkornamensek vagy iparművészeti tárgyak alapján, az alakokét gipszmásolatok és mintarajzok segítségével gyakorolták. Klimt öccsei szintén ebbe az iskolába jártak, Georg szobrász és ötvös lett, jó néhány keretet tervezett fivére festményeihez. Klimt első munkái követték az iskolai képzés által elvárt akadémiai stílust és nagyra becsülte a korszak híres festőjét, Hans Makart is. Apja és Ernst öccse 1892-ben meghalt és Klimt depresszív hangulatúvá vált, mely festészetében is többször visszatért. Ettől kezdve a család eltartása is őrá hárult. Az 1890-es években ismerkedett meg Emilie Flöge-vel és dacára annak, hogy Klimt később más nőket is szeretett, élete végéig kapcsolatban maradtak. Klimt különböző szerelmetes kalandjából legalább 14 gyermek született. 1893-ban Magyarországon járt. 1897-ben néhány társával megalapította a „Vereinigung Bildender Künstler Österreichs Sezession” nevű egyesületet („Osztrák Szecessziós Képzőművészek Egyesülete”), amelynek 1899-ig a képviselője volt.