Budapest ostroma

Budapest ostroma a második világháború öt legfontosabb városcsatájának egyike, jelentősége összemérhető Sztálingrádéval, Berlinével vagy Leningrádéval, mégis elfelejtkezett róla Európa - mi magyarok sem kezeljük a helyén, de Németországban és Oroszországban is elfelejtkezett róla a társadalom. Az 1944. augusztus 23-i román átállás után Sztálin egy, Churchill-nek küldött táviratában ezt írta: "ki kell ütni Magyarországot a háborúból, s támadás révén ki kell tapogatni, illetve kedvező körülmények esetén fel kell göngyölíteni a keleti fronton a németek védelmi állásait". Churchill balkáni partraszállás terveit Sztálin egy gyors, rajtaütésszerű támadással akarta megakadályozni, amelyben a magyar fővárost néhány nap alatt el kellett volna foglalni. E kísérlet azonban véres kudarcba fulladt. A német-magyar védelem sikeres harcaival arra kényszerítette a szovjet diktátort, hogy keleti hadszíntér déli szárnyát, két hadseregcsoport, a 2. és 3. Ukrán Front főerőit, és ami a nagyközönség előtt kevésbé ismert, egy román hadtestet, hosszabb időn keresztül kizárólag a magyar főváros bevételére alkalmazza. Német oldalról a Dunántúl szilárd védelme elősegíthette Ausztria előterének védelmét, a dunántúli olajmezők megtartását és a jelentős erőt képviselő balkáni német hadosztályok visszavonulási útjának fedezését, illetve a hadiipari nyersanyagok (bauxit, mangán stb.) biztosítását. A Dunántúl tartásához a német hadvezetés elengedhetetlennek tartotta a pesti hídfő, de nem a milliós nagyváros megtartását. Hitler viszont elrendelte Budapest háztól-házig való védelmét, tekintet nélkül a lakosságra és az okozandó károkra, később még a védők kitörését is megtiltotta. Himmler, az SS birodalmi vezetője pedig elérte, hogy egy SS-tábornokot nevezzenek ki Budapestet védő csapatok parancsnokául. A 108 napos budapesti csatában a német-magyar csapatok heves harcok sorozatában két és fél hónapra megállították a náluk jelentősen erősebb két szovjet hadseregcsoportot. Az 51 napos tényleges városostrom véres utcai harcaiban Budapest jelentős része csaknem teljes egészében elpusztult, a védőkre és a civilekre mérhetetlen szenvedés várt, miközben az ostromlott városban a nyilasok terrorja tombolt, elsősorban a zsidókkal szemben. Filmünk vegyíti a szemtanúk visszaemlékezéseit a történész szakértők értékelésével. Az archív felvételek és a filmszalagra forgatott illusztrációs jelenetek pedig a túlélők elbeszélését támasztja alá.