Fordított kánon

1968 egy nyári estéjén Costanza a barátaival együtt betér sörözni egy prágai kocsmába. Hamarosan előkerül egy hegedűs, akinek muzsikája régi emléket idéz fel a lányban. Costanzát nem hagyja nyugodni a dal, és a hegedűs után siet, hogy megtudja, honnan ismeri, kitől tanulta. Az emlék: Varga Jenő és Sophie szerelme, és a Davidhez fűződő barátsága, háttérben a második világháborúval, majd 25 évvel később a prágai tavasszal. A zene és a szerelem a legerősebb láncszem, ami ellenáll az idő múlásának.