Károlyi Bernát a ferences vértanú

A hét ferences vértanú - Hajnal Zénó, Károlyi Bernát Kiss Szaléz, Kovács Kristóf, Körösztös Krizosztom, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael - 1944 és 1954 között életáldozatával tett tanúságot hitéről. Mindannyian Krisztusért adták életüket, mentették az üldözötteket, kiálltak az Egyházért. Károlyi Bernát az első világháborúban ferences tábori papként vett részt. Utána különböző ferences templomokban szolgált, amikor pedig a rendtartomány beindította a kínai missziót. 1938-ban tért vissza Magyarországra és 1940-től a kecskeméti ferences rendházban házfőnökként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a kecskeméti zsidóság mentése. Ezután Pasarétre nevezték ki házfőnöknek, ahol az egyházi iskolák államosítása után a materialista eszmék tagadására és hitükhöz való hűségre szólította fel híveit. Egy ilyen témájú prédikációja után hurcolták el 1949-ben. Vallatás közben nagyon megkínozták, és koncepciós perben börtönre ítélték. A súlyos bántalmazások következtében 1954. március 2-án halt meg a budapesti rabkórházban.