Nyugaton a helyzet változatlan (1930)

A legtöbb társadalomkritikai üzenettel rendelkező filmmel szemben – melyek szinte azonnal elavulnak – Lewis Milestone visszafogott, ám mély érzésű remekműve, melyet Erich Maria háborúellenes regényéből forgatott, szinte semmit sem veszített eredeti fényéből. A film néhány fiatal német regruta történetére összpontosít az I. világháborúban, kiknek kezdeti idealizmusát fokozatosan váltja fel a kiábrándultság – ahogy azt a központi karakter, Paul Baumer (Lew Ayres) kiválóan szavakba is önti: „A lövészárkokban élünk, és ott is harcolunk, közben pedig próbálunk túlélni – ez minden.” A Nyugaton a helyzet változatlan csak úgy tobzódik az azóta klasszikussá vált jelenetekben: Ayres, ahogy csapdába esik egy bombakráterben annak a férfinak a holttestével, akit ő ölt meg, az újoncok és a veteránok első találkozása, a gépfegyverek pattogó ritmusára lekaszált gyalogosok látványa, az éjszakai fürdőzés a francia lányokkal, Ayres pacifista beszéde, melyet a ledöbbent iskolatársaihoz intéz, vagy pedig a záró jelenet, melyben egy katona keze kinyúl egy pillangó után, amely a végzetét okozza.