Portré - Rudolf Péter

Izgalmas sorsok, történetek - premier résszel - vasárnap éjszakánként. Várjuk Önöket!

Végre a kritikusok is elismerték! Az 1945 című filmben nyújtott alakítása mellett, nem lehet szó nélkül elmenni. A szerep kedvéért 20 kilót hízott, kopasz lett, és még a forgatási szüneteket, leállásokat is a falu jegyzőjeként csinálta végig, hogy egyszer se essen ki a szerepéből. Rudolf Péter mégis azt mondja, ő kicsit azért lusta ember. Legalábbis lusta nemet mondani, így aztán állandóan pörög. A nagyvárosok nyüzsgése a sok teendőt juttatja eszébe, ezért jobban szeret egy szép tájban gyönyörködni. Péter imádja a sportokat, a mai napig, amikor csak teheti, rúgja a bőrt, és persze az sem mellékes, hogy nagypapája profi futballista volt, dédnagyapja pedig színész, rendező. Misztikus élménye ezzel a nagypapával, minden Szomorú vasárnap előadáson van, ahol a rég elment nagyapa a jelenlétével segíti Pétert a tökéletes alakításban. Mázlija van pedagógus szüleivel is, akik nem csak a tudást, a szeretetet, de az élethez való optimista hozzáállást, az ebből fakadó pozitív értékrendet is szívből adták át neki. Gyermekei és színész felesége sokszor feladták a leckét a kiegyensúlyozott családi logisztikával, de Péter megtanult legózva szöveget tanulni, és minden helyzetből kihozta a maximumot. Ígérete a feleségének, hogy az Őrségben majd ő fog főzni, még mindig érvényes. A 60. szülinapon (ami persze még várat egy pár évet magára) szeretné, hogy azok is jelen legyenek, akik már nincsenek köztünk, de ha választani lehetne mégis, lenne inkább titok, észak fok, idegenség. Őstehetség, hatalmas szívvel, fantasztikus lélekkel, Rudolf Péter a mai Portréban. Tartsanak velünk!