Solymászat, mint élő emberi örökség

„A solymászat magyarságunk gyökereiből táplálkozó örökségünk!” szól a Magyar Solymász Egyesület mottója. Valóban így van, hiszen hagyományőrző szerepe vitathatatlan, legalább 4000 éves múltra tekint vissza. Belső-Ázsia pusztáin élhetett az a gyűjtögető nomád, aki először tartott vadászmadarat. A honfoglaláskor már egy solymászatot magasan művelő nép jött a Kárpát-medencébe. Később már számos feljegyzés, írásos emlékmű, dombormű tanúskodik a hazánkban virágzó solymászatról. A sólyom, mint ragadozó madár, számtalan vadász segítségére volt már az elmúlt sok száz év alatt. E mesteri technikával rendelkező égi vándor hosszú idő alatt fejleszti tökélyre a tudását. Tradíció, hagyomány, örökség. Talán ebben a hivatásban teljesedik ki a legjobban az ember és a természet közötti, legmélyebb harmónia. Amíg lesznek a solymászatot ilyen elhivatottan űző szakemberek, addig biztosak lehetünk benne, hogy lesz utánpótlás. 2013-ban a solymászat, mint élő emberi örökség, bekerült a Hungarikumok gyűjteményébe. Olyan nemzeti hagyomány ez, mely évszázadok óta létezik és az eljövendő generációk erre fogékony fiataljai továbbra is életben tartják majd a solymászatot.