Univerzum - A kávé - Út a távoli keletről nyugatra

„A legjobb módszer arra, hogy élvezzük az életet, ha megiszunk egy csésze kávét. És ha nem jutunk hozzá, meg kell próbálnunk olyan vidámnak és higgadtnak lenni, mintha megittunk volna egyet” – javasolja Jonathan Swift író már a tizennyolcadik században. Isztambul milliós metropolisz a Boszporusznál. Innen indul a kávé útja Európába. Aligha akad még egy olyan élvezeti cikk, mint a kávé, mely mind a Kelet, mind a Nyugat gazdasági, politikai és kulturális arculatát így meghatározta volna. A fekete, keserű főzet eleinte drága ritkaság volt, melyet kevesek élvezhettek. Csak évszázadokkal később váltak ezek a sötét babok a kőolaj mögött a második legfontosabb kereskedelmi cikké. Az akkori Oszmán Birodalom fővárosa, Isztambul nem pusztán kereskedelmi nagyváros, de kulturális központ is, ahol kialakulhatott a kávé színes kultúrája. A tizenhatodik század első felében az Oszmán Birodalom három kontinensen terjeszkedett, Európában, Ázsiában és Afrikában. Jemenből érkezett a kávé Isztambulba, a főváros a fekete bab egyik legjelentősebb kapcsolódási pontja volt. Az Arab-félszigeten már a tizenötödik századtól ismerték a fekete főzet csodákat művelő hatását. A „kahva” elterjedése az iszlám világban az iszlám vallás egyik misztikus rendje, a szufik nevéhez fűződik. Az új drog segített ébren maradni az éjszakákon át tartó spirituális összejöveteleken és elkísérte a szufikat filozófiai beszélgetéseiken, melyek gyakran napkeltéig is eltartottak. Az isztambuli palotákba is beköltözött a kávé. Az uralkodó rétegnek is tetszett az új ital, és egy rendkívül előkelő kávékultúrát alakított ki. Válogatott kávésedények, csészés terítékek, gyémántokkal és drágakövekkel kirakott művészi aranyműves munkák fokozták az élvezetet és fokozták a kávéfogyasztás rituális jellegét. Így vált a kávé a távoli Kelet vendégszeretetének szimbólumává. Európában 1554-ben jelentek meg az első kávéházak.