Szóval esik, eláll, esik, eláll, de végül inkább csak esik. Néha az utakon gyalogolva, egy-egy tanya környékén az ember nem is tudja, hogy sár és víz-e az, amiben gyalogol, de inkább nem is akarja tudni. Az útikönyvet néha elővéve kezdek rájönni, hogy a jelölt út egészen máshol megy, mint a leírt. Megint terveztem egy hosszabb szakaszt, 35 kilométer…
▶