A mai ajánlott penzum 26-28 kilométer volt. Én mentem 36-ot. Tegnap a szállásgazda szépen elmagyarázta mit ajánl, meg nekem is voltak emlékeim Hondarribia (Fuenterrabía) szépségéről, tettem arra egy kerülőt. Mivel nem tudtam pontosan, merre kell továbbmennem, tényleg kerülő lett. Mindenesetre nem kihagyhatatlan. A faluban éppen általános iskolások szaladgáltak…▶
Aztán nem elengedett kutya, nem is munkagép vagy tüntetés állja egy kanyarban az utamat, hanem egy bika! Falu közepe, hirtelen úgy meglepődtem, hogy a kamerát sem tudtam elővenni. Nincs sok tapasztalatom a szabadon mozgó bikákkal kapcsolatban, a Toldit olvastam, képes feldolgozását láttam a Daliás időkben (Gémes Józseftől), úgyhogy maradtam egy helyben…▶
Lavacollánál aztán az út szinte keresztezi a leszállópályát, rögtön ledobom a cuccot, és bő háromnegyed órán keresztül táncolok a szemerkélő esőben, egy leszálló repülőt várva. Közben nagyjából mindenki elmegy mellettem, akit korábban megelőztem. Ha negyed órával korábban érek oda, éppen elcsípek egyet, így viszont, bár hallok közben három felszállást…▶
Igen kevés kedvvel indultam neki a napnak, reggel a lábaim helyett mintha két disznósajttal ébredtem volna. Korán lelépett Jon, a bőbeszédű holland kerékpáros, aki 2780 kilométernél járt, leugrott egy ibér körre otthonról. A Nervión jobb partján, mert azt ajánlották, elindultam Getxóig, és addig nem is történt semmi érdekes. Amikor itt éltem, többször…▶
Mire elindulunk, már kicsit szemerkél az eső. A kacskaringós öt kilométeren az elágazásig befogunk pár nagyobb csoportot, meglepetésemre Carlossal is összefutunk, akit Santiagóban láttam utoljára. Így négyen: Roberto, Jaime, Carlos mendegélünk beszélgetve a Hospital utáni búcsúig. Ketten erre, ketten arra. Carlossal megbeszéljük, mi is történt az elmúlt…▶
Várj...
Saját utazási blog
Készíts Te is egy utazási blogot!
Tedd közzé, hogy merre jártál a nagyvilágban, vagy hozz létre egy bakancslistát és gyűjtsd össze, hogy hova szeretnél még eljutni!
Újabb híres-neves hágón kelek át, aztán le-föl-le-föl. És egyszer csak átérek Galíciába. Ahol kedves fogadóüzenetben tudatják velem, amit tudnom kell, például külön kiemelik, hogy itt, Galíciában szinte csak földutakon, erdei ösvényeken vezet az út. Azt nem írják, hogy figyeljünk oda még egy nagyon fontos dologra, de az útikönyv meg az útitársak időben…▶
Rövid sárfürdő után megérkezem Villaviciosába, a sidra fővárosába. Ennek majd remélem szentelek egy külön gasztro postot. Igyekszem ezekből is többet írni.
Kevés kedvem van leülni, inkább megyek tovább, közeledik a pont, amit az útikönyvem az eddigi legfontosabb mérföldkőként említ. A Gijón-Oviedo elágazás. Megtalálom ezt is szerencsésen, és megyek…▶
Egy különlegessége volt még a szakasznak, nem láttam egyetlen templomot sem. Legalábbis a sobradói monostor templomáig. Az eső természetesen megjött, de a nehezét egy buszmegállóban vészeltem át, sok kedvem nem volt esőben gyalogolni. A szemerkélő, néha elálló, néha meginduló könnyű zápor már belefért. Aztán, 15 kilométerre Sobradótól megtaláltam egy jelzést, és elkezdtem követni…▶
Majd elfelejtettem, Peter ebéd közben seggigérőhajú hippi korszakából mesél az LSD élményeiről. Ezeket még azelőtt élte át, hogy én megszülettem. Riszpekt! :D És kiderül, igen, ő átkelt a folyón. Nem úgy, ahogy én próbáltam, botra támaszkodva, hanem a zsákját kézben tartva, a lépőköveken. Valahol, kicsit félút előtt esett bele a vízbe, akkor vágta el a térdét is…▶
Aztán Liendóba már elcsüggedve érkezünk, kávé, ebéd. Furcsa, mekkora különbségek vannak bár és bár között. Az egyikben azt válaszolják, semmi melegkajájuk nincs, nem is lesz (biztos a szomszéd csetresét pakolták éppen a mosogatógépbe, a főnök meg a boltból hozta magának a tortillát). 200 méterre, a másik helyen pedig pillanatnyi gondolkodás után…▶
Juan Carlos, aki utánam érkezik a szállásra, mondja, hogy Herminiánál evett egy zarándokmenüt. Csak sorolja a fogásokat (4 fogás, plusz desszert...) egymás után, és mondja, hogy alig bírt fölállni utána. Lehet, hogy ez Herminia taktikája, ugyanis meg is lehet nála szállni. Az árat nem tudom, a zarándokmenü tíz euró. Még Campiello után láttam egy házat…▶
A falu első látásra lenyűgöző, középkori kis utcákkal, épületekkel. Nagyon szép minden, csak az ajándékboltok csúfítják el, kicsit. Sok a kézműves is, persze. Egy helyen például 51 fajta csokoládét ajánlanak, de fantázia kevés van, semmi szarvasgombás, vargányás csoki. - Aztán éjfél körül, amikor már mindenki ágyban van, az udvaron megjelenik egy…▶
15 kilóra mázsálták a cuccom, igazából 16, mert a kezemben volt az útikönyv meg a kamera (remélem, a sok átvilágítás nem exponálja a filmet benne, hehe). Sok. Nem mondom, hogy nem számítottam rá. 12-re saccoltam optimistán. Éreztem én, hogy kicsit megszaladt a kezem a végén, még ez is, még az is belefér alapon. Ha kicsit jobb lenne a blog látogatottsága…▶
Ez az egyik szomorú különbség a fisterrás és az északi út között... Legalábbis ahogy én megéltem. Beloky az előző este küldött egy SMS-t: a negreirai szállás 22 ágya délután kettőkor már foglalt volt. Ugyan vannak sátrak az udvaron, de az esőprognózis kicsit nyugtalanító volt. Az északi úton akár még egy bő órát eltémázgattam volna a bárban. Érdekes/intelligens/művelt…▶
Még Orio előtt szegezte nekem egy sétáló bácsi a túrabotját, meg a kérdést: Csak így, egyedül? Aztán az igenlő választ hallva elmondta a nagy igazságot: Aki egyedül megy, az legalább nincs rossz társaságban. Az én esetemben azért ebben nem lennék biztos... Közben az izzadtság és a szintetikus anyagok kapcsolatából származó új szagokkal ismerkedem.
Orióban…▶
Szóval esik, eláll, esik, eláll, de végül inkább csak esik. Néha az utakon gyalogolva, egy-egy tanya környékén az ember nem is tudja, hogy sár és víz-e az, amiben gyalogol, de inkább nem is akarja tudni. Az útikönyvet néha elővéve kezdek rájönni, hogy a jelölt út egészen máshol megy, mint a leírt. Megint terveztem egy hosszabb szakaszt, 35 kilométer…▶
Hiába énekeltek ma reggel is a madarak, elég volt kinézni az ablakon, hogy tudjuk, ez ma nem rövidnadrágos nap lesz. Ráadásul a szálláson a rossz hírek áttörnek mindenféle nyelvi akadályokat, estére már mindenki tudta, hogy a következő két napon esni fog. Hogy honnan tudtuk, az mindegy volt. Elhittük. - A tengerparti ösvények mindenesetre esőben is tökéletesen járhatók…▶
Tiszta felüdülés, kaszálókon, földutakon gyalogolni a tengertől 10 méterre, 15-tel felette. Strandok, madárvilág, jelzetlen utak, de nem lehet eltévedni. És a végjáték a legjobb, Somo strandja. Semmi beton, aszfalt az utolsó 10 kilométeren. Az első 10 is úgy elrepült, hogy észre sem vettem. Aztán 5 perces hajóút következik, 5 perc séta, és meg is érkezünk…▶
Szóval meneteltem San Esteban felé, amit viszonylag könnyű volt megtalálni, elbűvölő középkori minifalu. Egy templom, temető, öt ház, kb. Az albergue zárva. Egy helyi áruszállító srác próbál biztató dolgokat magyarázni, de nem nagyon fogom fel, mit miért mond. Mindenesetre bent a villanyok égnek, mintha egy hátizsákot is látnék (meg persze ágyakat)…▶
És valami hatalmasat ebédelünk, csicseriborsó-főzelék, majd többféle sült marhahús kis krumplival, paprikával. Desszertnek sajttortát eszem. Mindezt 7,50-ért, köszönöm szépen. Aztán benézünk az alberguébe, ingyenes. Nem maradok, valahol azt hallottam, hogy a következő albergue Castróban mindentvivő. Előtte viszont bevásárlás, és irány a kultúrház. Internetet…▶
Utazási blog
37 
0 
0
Spanyolország, San Sebastián
