Borres

Juan Carlos, aki utánam érkezik a szállásra, mondja, hogy Herminiánál evett egy zarándokmenüt. Csak sorolja a fogásokat (4 fogás, plusz desszert...) egymás után, és mondja, hogy alig bírt fölállni utána. Lehet, hogy ez Herminia taktikája, ugyanis meg is lehet nála szállni. Az árat nem tudom, a zarándokmenü tíz euró. Még Campiello után láttam egy házat, ami emlékeim szerint hasonlított az alberguéhez, félszeg közeledtemre ki is jött egy néni eligazítani. Aztán beszéltünk egy sort, nem nagyon akarta elhinni, hogy tényleg gyalog jöttem egészen Irúnból. Meg azt is mondta, hogy így egyedül unalmas lehet. Mindezt olyan akcentussal, amilyet még életemben nem hallottam, szerintem nem bablét beszélt, hanem spanyolt, csak erős asztúr kiejtéssel, de alig bírtam követni. Nem is hiszem, hogy minden egyes gondolatát fölfogtam.

Obona