Első nap a keleti autópályának vettük az irányt... de így is sokat láttunk a tengerből. Türkizkék-zöld hullámok fehér tajtékkal csapkodták a parti sziklákat... Néha felbukkant egy egy elhagyatott strand is, de sajnos tele szeméttel, úgyhogy meg se álltunk a következő városig.
Agios Nikolaos a keleti part egyik jelentős városa. Velencei kikötője nem…▶
A királyok völgyébe (a fáraók és nemesek temetőhelye) nem szabadott fényképezőgépet bevinni. De sok fényképeznivaló nem is volt, mert a falakra festett hieroglifákon kívül különös látnivaló nincs, a három sírkamrából amit megnéztünk, csak egyben állt egy szarkofág. Mégis meglepően hat a tágas tér, mert az ember valami szűk kriptára számít először.
Lent…▶
Volt bőven néznivaló Puerto de la Cruz-ban és környékén. Többször lelépcsőztünk a partra a papagájos utcai fotós embert kikerülve, aki már tudta, hogy minket nem kell kérdeznie fényképezkedés végett. A szoborember is biccentett egyet ha elmentünk mellette, aztán ismét megmerevedett.
Lent a parton óriási hullámok ostromolták a nagyméretü fekete kockatömbökkel…▶
Egyszer kirándultunk is a szlovéniai háromnapos nyaralásunk alatt, de csak Piran-ig jutottunk. Ott felmásztunk az erődre és fentről gyönyörködtünk a városban. Csodálatos kilátás nyílt onnan a tengerre is, ahol éppen egy fenséges ötárbócos vitorlás ringatózott a távolban. Mint később megtudtuk a neves „Royal Clipper”- hez volt szerencsénk. Ez az egyetlen…▶
Autót váltottunk, igaz 10 Eurót rá kellett fizetni, de annyit megért a több lóerő, klímaberendezés és a vizálló burkolat. Kicsit szerencsétlenkedtünk vele, mert a rádiót nem tudtuk bekapcsolni, álandóan valamilyen kódot kért, plusz az utastéri ajtókat se sikerült kinyitnunk, de végül mikor visszaadtuk, akkor elmagyarázták mit kellett volna tennünk.
Ezen…▶
Várj...
Saját utazási blog
Készíts Te is egy utazási blogot!
Tedd közzé, hogy merre jártál a nagyvilágban, vagy hozz létre egy bakancslistát és gyűjtsd össze, hogy hova szeretnél még eljutni!
Berlinben felkerestük a szállóhelyünket, ami a főváros előkelő negyedében volt, direkt a sétálóutcában (Kurfürstendamm). Az Amédia**** hotel szinte beleolvadt az üzleti kirakatok és vendéglátó egységek közé, sokszor simán elsétáltunk mellette, mielőtt észrevettük volna.
Egyszerre ritkán jöhet 40 vendég, mert a recepción láthatólag túl voltak terhelve a feladattal…▶
Hajnali fél háromkor kelés... fél négykor indulás. Kilenc órán át 800 km ingerszegény autópálya, egy német McDonaldsban elfogyasztott reggeli és háromszor tízperces pisiszünet után végre megláttuk a hullámvasút sziluettjét. Megérkeztünk Rust-ba. Itt található Németország Disneyland-je az Európapark.
Miután elfoglaltuk a tágas és barátságos szobánkat…▶
Ezen a napon már 8:30-kor megreggeliztünk kivételesen közösen, mert hajókirándulás volt a programon. „Homer kisebb halászhajója már várt ránk a kijáratnál a folyón ringatózva. Huszonöten voltunk a kapitánnyal és feleségével együtt, akik aztán egész úton Ouso+lemon-al, savanyú fehérborral és iható vörösborral kínálgattak bennünket. Húsz Eurót fizettünk fejenként …▶
Útba esett éppen Riegersburg, így meglátogattuk a várát. A várkastély egy 482 méter magas sziklára épült, amelyet gyalogosan és felvonóval is meg lehet közelíteni. Mi a felvonót választottuk. A felvonóhíd után a fellegvárba csak belépődíj ellenében lehet bejutni.
Érdekessége az, hogy erődítményként is nagyszerűen megállta a helyét, mert se a magyar…▶
Megcéloztuk Monzát, vagyis inkább Maranello-t a Ferrari hazáját. A sors fintora, hogy elsőként egy fekete Lamborghini tűnt fel a színen, éppen a „Testdrive Pushstart“ parkolóját célozva meg, ahol 70 Euro/óra tarifáért próbakörre el lehet vinni az egyik autót.
Készítettünk pár felvételt, majd bementünk a Ferrari múzeumba. Már a bejárata impozáns…▶
Délután 1 óra körül értünk Bad Hofgastein-be, ahol az egyik tágas és szép vállalati apartmanba költöztünk be. Ezért nem is csodálkoztam azon, hogy belebotlottunk vásárolgatás közben férjem két munkatársába is, idejárnak ugyanis sokan a cégtől kikúrálni magukat.
Érdemes volt ide elutazni - állapítottam meg - már szendvicset majszolva a kúrapark egyik tóparti padján…▶
Másnap elbicegtem ismét a buszmegállóhoz. Egy kék, Submarine Safaris feliratos busz vett fel bennünket. Az idegenvezető csaj nagyon szimpatikus volt, az úton sok mindenről tájékoztatott bennünket.
Ismét ködben indultunk el otthonról, és mire a déli partra értünk sütött a nap. Már várt ránk a sárga tengeralattjáró. Mikor lemásztunk a belsejébe…▶
Siena meglátogatása után a középkor Manhattan-je, San Gimignano esett útba. Már kíváncsian vártam a dombra épült lakótornyokkal megtűzdelt várost.
Egy üzlet parkolójában álltunk meg feltölteni az üdítőkészletet. Míg a többiek vásárolgattak, addig én felkapaszkodtam az egyik meredek utcán, ahonnan már rá lehetett egy-két toronyra látni. Innen jó képeket…▶
Beugrottunk a Faak am See helységben levő modellvasút kiállításra, ahol két nagyobb gondosan és részletesen kidolgozott terepasztalon közlekednek menetrendszerűen a kicsi villanyvonatok.
Egy stájer férfi készítette el ezt a minivilágot itt a karintiai Faaker tó partján. A hobbiként indult kisvasút gyűjteményéből mára turistalátványosság fejlődött ki…▶
Ezen a napon meg akartuk nézni a világ leghíresebb ferde tornyát. Písában leparkoltunk az egyik Szupermarket parkolójában, ahonnan elsétáltunk a Csodák teréhez (Campo dei Miracoli), ahol a Dóm és a Keresztelőkápolna épülete is van. A kapun beérve pazar látvány tárult elénk: élénkzöld ápolt gyeppel körülvéve három fehér márványépületben is gyönyörködhettünk egyszerre…▶
Bár a férjemnek már semmi kedve nem volt az autókázáshoz, mégis rábeszéltem, hogy nézzük meg a Szahara- homokos strandot Santa Cruz-nál. Teneriffa fövárosáról az elsö benyomás az, hogy büdös. Sokszor kibírhatatlan a köolajfinomító gázolaj szaga, ha szembe fúj vele a szél.
Mire odaértünk Playa de las Teresitas strandra már késő délután lett, de…▶
A buszmegállóban simán felvett bennünket a kirándulóbusz (anélkül, hogy elé vetettük volna magunkat-igaz kicsit futhattunk utána!), amivel a ködös Puerto de la Cruz-ból a napos déli partra utaztunk. Csodálkozásom akkor hágott a tetejére, mikor egyórás út után a mólón várva délelőtt tízkor majdnem lepörkölte a nap a hajat a fejem tetejéről. Micsoda éghajlati…▶
Első állomás a Bavaria filmstúdió, ahol először a Bulllyversum-ot néztük meg, ahol Bully Herbig filmjeibe kaptunk betekintést. (pl. „A Manitu bocskora , „A zűrhajó , „Lizi & Yeti , „Asterix az olimpián , „Wickie ,....stb.).
Játszani is lehetett... pl. versenyeztünk, hogy ki tudja gyorsabban hajtani a sínjárgányt, ki tud több üveget lelőni a bárban…▶
Barátném adott telefonon keresztül egy tippet, hogy nézzük meg a pálmastrandot Vai-ban. Hát kicsit messze volt az... a sziget legkeletibb csücskében... már azt hittem soha nem érünk oda. Végül is megérte, mert szinte egy más világba cseppentünk. Hatalmas datolyapálmák koszorúzták az aprókavicsos-homokos partot, gyorsan be is ugrottunk a vízbe pancsolni…▶
Autóba ülve bekapcsoltuk az iPhone navigálóját, ami szűk utcákba és valami járhatatlan erdei útra vitt bennünket... ezért inkább magunktól próbáltunk eligazodni. Követtük a többi autót a szerpentinen, ami aztán hosszan kanyargott, mint valami veszett, részeg kígyó. Letértünk a Masca hasadék felé, de sokáig nem jutottunk, mert vastag ködbe keveredtünk…▶
Oszd meg ezt a blogot: Ildikó Kiss Einzinger utazási blogja