Ez az egyik szomorú különbség a fisterrás és az északi út között... Legalábbis ahogy én megéltem. Beloky az előző este küldött egy SMS-t: a negreirai szállás 22 ágya délután kettőkor már foglalt volt. Ugyan vannak sátrak az udvaron, de az esőprognózis kicsit nyugtalanító volt. Az északi úton akár még egy bő órát eltémázgattam volna a bárban. Érdekes/intelligens/művelt…▶
Mire elindulunk, már kicsit szemerkél az eső. A kacskaringós öt kilométeren az elágazásig befogunk pár nagyobb csoportot, meglepetésemre Carlossal is összefutunk, akit Santiagóban láttam utoljára. Így négyen: Roberto, Jaime, Carlos mendegélünk beszélgetve a Hospital utáni búcsúig. Ketten erre, ketten arra. Carlossal megbeszéljük, mi is történt az elmúlt…▶
Egy különlegessége volt még a szakasznak, nem láttam egyetlen templomot sem. Legalábbis a sobradói monostor templomáig. Az eső természetesen megjött, de a nehezét egy buszmegállóban vészeltem át, sok kedvem nem volt esőben gyalogolni. A szemerkélő, néha elálló, néha meginduló könnyű zápor már belefért. Aztán, 15 kilométerre Sobradótól megtaláltam egy jelzést, és elkezdtem követni…▶
A folyó rémisztő. Én persze határozott és vakmerő vagyok, de egy kis erőt azért gyűjtenem kell. Rövid gatyára vetkőzve, mezítláb elmajszolom a kolbászos rántottás baguettem, közben figyelem, ahogy a túlparton egy kutya alig tud kievickélni az erős sodrás miatt a vízből, és meditálok. Egy szűk fél órácskát. Aztán cucc nélkül, egy jókora bottal felszerelkezve…▶
Hiába énekeltek ma reggel is a madarak, elég volt kinézni az ablakon, hogy tudjuk, ez ma nem rövidnadrágos nap lesz. Ráadásul a szálláson a rossz hírek áttörnek mindenféle nyelvi akadályokat, estére már mindenki tudta, hogy a következő két napon esni fog. Hogy honnan tudtuk, az mindegy volt. Elhittük. - A tengerparti ösvények mindenesetre esőben is tökéletesen járhatók…▶
Készíts Te is egy utazási blogot!
Tedd közzé, hogy merre jártál a nagyvilágban, vagy hozz létre egy bakancslistát és gyűjtsd össze, hogy hova szeretnél még eljutni!
És valami hatalmasat ebédelünk, csicseriborsó-főzelék, majd többféle sült marhahús kis krumplival, paprikával. Desszertnek sajttortát eszem. Mindezt 7,50-ért, köszönöm szépen. Aztán benézünk az alberguébe, ingyenes. Nem maradok, valahol azt hallottam, hogy a következő albergue Castróban mindentvivő. Előtte viszont bevásárlás, és irány a kultúrház. Internetet…▶
Hihetetlen, hogy amikor az ember este úgy érzi, hogy na, holnap most már tényleg nem lesz képes egy lépést sem megtenni, és éjszaka fölébredve a lábai helyén valami meghatározhatatlan formájú fájó izét talál, akkor reggel fölkel, és... Egy fél óra múlva úgy érzi, hogy tulajdonképpen ma sem rosszabb semmivel, mint tegnap volt. Későn keltem, későn (10…▶
Minden nap jól indul. Kis reggeli után még alig sajgó lábakkal végigvágtázod az első 4-5 kilométert, aztán jönnek a meglepetések.
A mai téma az eltévedés. Háromszor vesztettem el a jelzést, és ennek megfelelően igazán jó tanácsot nem tudok adni, csak egyet: ne tévedjetek el! Mivel a többiektől nem hallok hasonlókat, valószínű velem lehet a baj. Amikor…▶
Az aszfalt után főleg telepített eukaliptusz- és fenyőerdők között gyalogoltam, erdészeti utakon. Néha művelt területek mellett. Ezeket mindig ragadozó madarak pásztázták előttem. Pár kilométer után megint átléptem a civilizáció határát, egy Pena nevű faluba botlottam, amiben csodaszép, de a szétesés előtt álló elhagyott kőházakat láttam. És nem messze…▶
Szép erdei utakon, közel a műúthoz haladok, és észreveszek egy újdonságot. Galíciában a jelzéseket szinte csak az elágazásokba teszik ki. És bizony, néha elég sokat gyalogol az ember nyílegyenesen vagy kacskaringózva két elágazás között.
Ha bizonytalanok vagytok, szerintem a legjobb elmenni a következő elágazásig. Persze, ha van térképetek, jobb érzés…▶
Szóval esik, eláll, esik, eláll, de végül inkább csak esik. Néha az utakon gyalogolva, egy-egy tanya környékén az ember nem is tudja, hogy sár és víz-e az, amiben gyalogol, de inkább nem is akarja tudni. Az útikönyvet néha elővéve kezdek rájönni, hogy a jelölt út egészen máshol megy, mint a leírt. Megint terveztem egy hosszabb szakaszt, 35 kilométer…▶
Santiago de Compostela városa Spanyolországban, Galícia tartományban helyezkedik el, annak fővárosa. Híres katolikus zarándokhelyként ismert.
A mai város már a római korban létezett. A Gallíciai provincia legfontosabb kikötője volt. A legenda szerint Compostela Idősebb Szent Jakab (spanyolul Santiago) apostol temetkezési helye. A legismertebb katolikus zarándokhelyek egyike a világon…▶
Kerültünk a tenger felé, San Vicente de la Barquerába a strand felől érkeztünk, ismét egy hosszú séta a parton, megérte kerülni. A városon átszaladunk, utána rövidítés, fél négyig Colombresbe kell érnünk, utána fél nyolcig nincs recepció. Autóúton megyünk, de most annyira nem bánom, a hivatalos út azt hiszem elég nagyot kerül. Végülis néha belefér.
Valamivel…▶
Igen kevés kedvvel indultam neki a napnak, reggel a lábaim helyett mintha két disznósajttal ébredtem volna. Korán lelépett Jon, a bőbeszédű holland kerékpáros, aki 2780 kilométernél járt, leugrott egy ibér körre otthonról. A Nervión jobb partján, mert azt ajánlották, elindultam Getxóig, és addig nem is történt semmi érdekes. Amikor itt éltem, többször…▶
A galíciai részeken változatos technikákkal próbálják sármentesíteni a camino útjait. Felszórják az utat egészen apró kaviccsal, esetleg zúzott kővel (ez már egy kicsit kellemetlen lehet), vagy egyszerűen hagyják, hogy a föld lemosódjon a köves talajról (főleg lejtőkön). Erdőkben teljes elszáradt, lombos ágakat halmoznak az útra (itt érhetnek meglepetések…▶
Újabb híres-neves hágón kelek át, aztán le-föl-le-föl. És egyszer csak átérek Galíciába. Ahol kedves fogadóüzenetben tudatják velem, amit tudnom kell, például külön kiemelik, hogy itt, Galíciában szinte csak földutakon, erdei ösvényeken vezet az út. Azt nem írják, hogy figyeljünk oda még egy nagyon fontos dologra, de az útikönyv meg az útitársak időben…▶
Én már a repteret meglátva magyarázok bőszen, a kamera is előkerül (végül nem filmezek). Meguzsonnázunk a piknik-övezetben, aztán meglátom Bilbaót. Ösztönösen keresem az ismerős pontokat, és nyolc hónapnyi itt élés után van is néhány. - Etxebarría park, 250 lépcső, Zazpi kaleak, az atxuri nagypiac. Idegenvezetek, közben meg bámulom a házakat, amik nem voltak ott négy éve…▶
A falu első látásra lenyűgöző, középkori kis utcákkal, épületekkel. Nagyon szép minden, csak az ajándékboltok csúfítják el, kicsit. Sok a kézműves is, persze. Egy helyen például 51 fajta csokoládét ajánlanak, de fantázia kevés van, semmi szarvasgombás, vargányás csoki. - Aztán éjfél körül, amikor már mindenki ágyban van, az udvaron megjelenik egy…▶
Lavacollánál aztán az út szinte keresztezi a leszállópályát, rögtön ledobom a cuccot, és bő háromnegyed órán keresztül táncolok a szemerkélő esőben, egy leszálló repülőt várva. Közben nagyjából mindenki elmegy mellettem, akit korábban megelőztem. Ha negyed órával korábban érek oda, éppen elcsípek egyet, így viszont, bár hallok közben három felszállást…▶
15 kilóra mázsálták a cuccom, igazából 16, mert a kezemben volt az útikönyv meg a kamera (remélem, a sok átvilágítás nem exponálja a filmet benne, hehe). Sok. Nem mondom, hogy nem számítottam rá. 12-re saccoltam optimistán. Éreztem én, hogy kicsit megszaladt a kezem a végén, még ez is, még az is belefér alapon. Ha kicsit jobb lenne a blog látogatottsága…▶
Spanyolország, Negreira
